Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Butyenko, A. P.: A szocializmus és a nemzetközi kapcsolatok
építés tapasztalatainak intemacionalizálása. Ennek a folyamatnak két fő oldala van. Az egyik, hogy gondosan elemezni kell a szocialista építés általános törvényszerűségeinek megnyilvánulásait konkrét körülmények között. A másik, hogy a különböző országok forradalmi gyakorlatában felszínre került általánosítható tapasztalatokat megfelelően „át kell ültetni” más országok gyakorlatába is. A szerzők ezzel kapcsolatban rámutatnak arra is, hogy „a szocializmus általános objektív törvényszerűségei... semmikorés sehol sem jelennek meg tiszta formájukban” (134.1.). A törvényszerűségek mindig konkrét nemzeti formát öltenek az országok történelmi, nemzeti, társadalmi-gazdasági és társadalmi-politikai körülményeinek megfelelően. Ezek a tapasztalatok egyre nagyobb mértékben belekerülnek a szocialista világrendszer országainak nemzetközi kapcsolataiba, a kapcsolatok tartalmának alapvető részévé válnak. A tapasztalatok értékelése kapcsán a szerzők többek között kitérnek a proletárdiktatúra nemzetközi jelentőségére, valamint arra, hogy a második világháború utáni fejlődés Kelet-Európa országaiban „a munkásosztály politikai hatalmának új történelmi formáját, a népi demokráciát teremtette meg” (139.1.). A könyv harmadik része a szocialista világrendszer fejlődésének kérdéseit elemzi. Leszögezi, hogy a szocialista világrendszer struktúrájának tárgyalásakor jelenleg 14 szocialista országgal kell számolni. így „a szocialista világrendszer szuverén szocialista országok társadalmi-gazdasági társulása, közössége, amelyek ezen országok objektív kölcsönös függőségének követelései, az uralkodó termelési kapcsolatok azonossága, népeik alapvető érdekeinek és céljainak egysége kapcsol össze” (152.1.). Természetesen a szocialista világrendszer nem egyszerűen aritmetikai összege a szocialista országoknak, hanem minőségileg új társadalmi-történelmi képződmény, amelynek egyúttal bonyolult belső struktúrája is van. A struktúrát objektív két- és többoldalú kapcsolatok és kölcsönös hatások hálózata alkotja, vagyis a szocializmus országainak olyan kapcsolatmódját egy közösségen belül, amelyek alapvető fejlődési tendenciái kifejezik a kommunista társadalmi-gazdasági formáció kialakulásának nemzetközi lényegét. A szocialista világrendszer és struktúrájának fejlődése rávilágít arra, hogy az antagonizmusok leküzdése még nem jelenti az ellentmondások megszűnését is. A meglevő ellentmondásokkal, sőt a jelentkező elvi nézeteltérésekkel együtt is világos, hogy a szocialista világrendszer strukturális kapcsolatának alapjait nem egyik vagy másik párt vagy állam szubjektív tevékenysége határozza meg alapvetően, hanem a „szocialista utat választott országok között természettörténeti folyamat szükségszerűségével létrejövő objektív társadalmi-gazdasági és társadalmi-politikai kölcsönös függőségek” (156. 1. ). Ebből kiindulva tárgyalja a könyv Kína és Albánia szerepét és helyét a szocialista világ- rendszeren belül, megállapítva, hogy ezt a helyet és szerepet alapvetően a szocializmusnak az országokon belüli deformációja szabja meg. J. Sz. Novopasin, a fejezet szerzője adatokkal alátámasztva vizsgálja az egyes országok fejlődését, az elért fejlődési szinteket, és részletesen foglalkozik a szocialista országok egységének alapjaival és az egység erősítésének kérdéseivel. Ezzel összefüggésben felvetődik az a kérdés is: rendelkezik-e a szocialista világrendszer saját, rá jellemző törvényszerűségekkel, és melyek ezek. A szerzők szerint a kérdést alapvetően két oldalról kell megvizsgálni. Az egyik: a szocializmus mint társadalmi rendszer fejlődésének törvényszerűségei. A másik: a szocializmus mint világrendszer fejlődésének törvényszerűségei. Az első csoportba tartoznak az olyan törvényszerűségek, mint a kapitalizmusból a szocializmusba és a szocialista építéshez való forradalmi átmenet törvényszerűségei; a fejlett szocializmus kialakításának, tökéletesítésének és a kommunizmusba való átmenetnek a törvényszerűségei és a kommunizmus fejlődésének törvényszerűségei. A második csoportba tartoznak mindenekelőtt a szocialista világrendszer egész politikai-gazdasági struktúrája változásának törvényszerűségei, a nemzeti fejlődésnek és nemzetek közeledésének objektív tendenciái, a szocialista országok gazdasági és politikai fejlődésének viszonylagos egyenlőtlensége, a szocialista országok gazdasági és politikai fejlődési szintjeinek fokozatos kiegyenlítődése, vagyis az utóbbi folyamat felül- kerekedése a fejlődés egyenlőtlenségének tendenciáján, a gazdasági fejlődés törvényszerűségei, M4
