Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Magyar-angol kerekasztal-konferencia
Az összeurópai együttműködés témakörében a brit küldöttség egyik tagja azt hangsúlyozta, hogy egyrészt szükség van az európai államok együttműködésének megteremtésére és a biztonságos béke felépítésére, másrészt a jelenlegi helyzet és a cél között kibékíthetetlen ellentmo- dást lát. Az érvényesülő folyamatok (pl. fegyverkezés) és a távoli célok között a feszültség erősödik. így a jelenlegi helyzet stabilizálása aligha volna célszerű: inkább nagy változásokra kellene törekedni. A magyar küldöttség vitatta, hogy kibékíthetetlen ellentmondás és leküzdhetetlen feszültség volna a jelenlegi helyzet és a távlati cél, azaz mai enyhülési politikánk és a remélt távlati eredmények reális lehetősége között. A probléma jobb megközelítése érdekében javasolta a jelenlegi helyzet mélyebb vizsgálatát, és a távlati célok pontosabb megjelölését. Rámutatott, hogy saját felfogása szerint a távlati cél az európai biztonsági és együttműködési rendszer megteremtése. Ez feltételezi az érintett államok szoros, intézményesített együttműködését a politikában, a gazdaságban, a tudományokban és a kultúrában. De feltételezi a fegyverkezés, a katonai konfrontáció és a katonai tömbök megszüntetését is. E cél érdekében jelenleg egyrészt meg kell szilárdítani az enyhülésben már elért eredményeket, másrészt pedig biztosítani kell a további előrehaladást. Az enyhülés bázisát megszilárdítva és folyton bővítve lehet közeledni a célhoz. Gyakorlatilag tehát arra volna szükség, hogy valamennyi lehetséges területen folytassuk az együttműködést, a kétoldalú államközi kapcsolatokkal együtt állandósítsuk és bővítsük a sokoldalú kapcsolatokat is, fokozzuk erőfeszítéseinket a katonai enyhülés folyamatának meggyorsítására. Lépésről lépésre meg kell keresnünk azokat a pontokat, amelyekben egyetérth.etünk. Nem becsülhetjük le és nem mulaszthatjuk el a kis eredményeket vagy lehetőségeket sem A magyar küldöttség többek közt utalt arra, hogy szükség van a KGST és az Európai Közösségek kapcsolatának megalapozására, illetve fejlesztésére, különben Európa két része a gazdaság rendkívül fontos területén nem közeledni, hanem távolodni fog egymástól. Ez pedig károsan befolyásolhatja az enyhülés legkülönbözőbb folyamatait, az európai biztonsági és együttműködési rendszer ügyét is. A brit küldöttség a jelenlegi helyzet értékelésére és a távlati célok értelmezésére nem tért ki, a KGST és az EK kapcsolatainak problémájára nem reagált, de a mai helyzet és a távlati célok között végül is lehetségesnek tartotta a feladatok átmenetét. A politikai munkabizottság angol résztvevői a problémák koncepcionális megközelítésével szemben bizonyos fokig előnyben részesítették egyes részkérdések megvitatását. így egyebek mellett kifejtették, hogy az enyhülés, az európai biztonság és együttműködés érdekében mindkét társadalmi rendszerben változásokra van szükség. Azt azonban nem sikerült tisztázni, hogy a szocialista országokban milyen változásokat tartanak szükségesnek, ezért a vita nem mélyült el. Felvetették az európai status quo kérdését is. Hangsúlyozták, hogy a status quót nem szabad fetisizálni és megváltoztathatatlannak tekinteni. Ellenkezőleg: egy sor területen egyenesen meg kell változtatni ahhoz, hogy lehetséges legyen a haladás. A magyar küldöttség ezzel egyetértett, de rámutatott, hogy a status quo megváltoztatása nem lehet öncél, nem történhet meg bármi áron és bármilyen eszközökkel. Egyébként azt is tisztázni kell, hogy milyen status quóról van szó, mert a fogalomnak más és más jelentése van például társadalmi-politikai vonatkozásban, vagy a fennálló államhatárok tekintetében. A továbbiakban az angol küldöttség külön problémakörként bevitte az eszmecserébe az eurokommunizmus és az emberi jogok témáját. A brit résztvevők kérésére a magyar küldöttség kifejtette, hogy a nyugat-európai kommunista pártok politikája a- kelet-európai tapasztalatokhoz viszonyítva az azonosságok mellett számos különbséget, sajátosságot mutat. Ez abból következik, hogy a nyugat-európai kommunista pártok más történelmi körülmények és más gazdasági, társadalmi-politikai feltételek között működnek, mint amilyenek korábban Kelet-Európát jellemezték. De az egyes nyugateurópai kommunista pártok között is jelentős különbségek tapasztalhatók. A nyugat-európai kommunista pártoknak nincs valamilyen külön központjuk vagy szervezetük: valamennyien 134
