Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Köpeczi Béla: Az európai kultúrális együttműködés történelmi tanulságairól
KÖPECZI BÉLA Az európai kulturális együttműködés történelmi tanulságairól Sokszor mondjuk, hogy a különböző népek kultúrájának kölcsönös megismerése segíti a kapcsolatok szorosabbra fűzését, egymás jobb megértését, és ezzel a béke fenntartását szolgálja. Vajon igaz-e ez az állítás? Ha a történelmet vizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy még a kultúra közössége sem jelentette feltétlenül e célok megvalósítását. A középkorban az egyház által irányított nyugat- és közép-európai kultúra nem akadályozta meg a különböző országok között a dinasztikus vagy más érdekekből folyó ellenségeskedést. Évszázados harc folyt a francia és angol uralkodók, a német-római császár és a pápa között, az olasz városállamok között, és folytathatnánk a sort. Később a reformációval ideológiai rendszerek kerültek szembe egymással, amelyek a kulturális fejlődést is meghatározták. Az évtizedekig folyó vallásháborúk nem egyszerűen az eltérő teológiai felfogásokat táplálták, hanem befolyásolták a tudományt, az irodalmat és a művészetet is. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az egyetemesség minden ismérve megszűnt volna; továbbra is felfedezhetők az európai kultúra közös vonásai katolikus és protestáns országokban egyaránt. Az általános jegyeket azonban még a tudomány vagy a művészet immanens jelenségein belül sem szabad eltúlozni. Azok a stílustörténeti kutatások, amelyek a reneszánsz, a barokk vagy a klasszicizmus egyetemességét abszolutizálják, elfelejtik, hogy a külső formák azonossága nagyon is különböző tartalmakat takar, s az adott kor embereit sokkal inkább ez érdekelte, mint a közös formai vonások. A nemzeti mozgalmak kialakulásával az érdekkülönbségek ideológiai megalapozása még általánosabb lett, és ezzel tovább bonyolódott az egyetemes európai kultúra és a nemzeti kultúrák közötti viszony. A hangsúly a nemzeti kultúrákra tevődött, amit elősegített az anyanyelv használatának szükségessége. Ugyanakkor a kapitalista fejlődés előtérbe helyezte a nemzetek közötü érintkezést, mindenekelőtt a gazdasági életben. Ilyen körülmények között — főleg a XIX. századtól kezdve — Európában is kétfajta törekvést látunk érvényesülni: a nemzeti elkülönülést és a kapitalista egységesítést. Ez tükröződik a kultúrában is. A kultúra legjobb képviselőiben él az igény, hogy a tudomány, az irodalom és a művészet segítségével az egyetemes haladást szolgálják, és ezen az alapon a népek közötti szolidaii
