Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Az első magyar-szovjet barátsági szerződés 30. évfordulójára
9 RÉSZLET DR. MOLNÁR ERIK KÜLÜGYMINISZTER PARLAMENTI FELSZÓLALÁSÁBÓL, MELYBEN A SZOMSZÉDOS ORSZÁGOKKAL MEGKÖTÖTT BARÁTSÁGI, EGYÜTTMŰKÖDÉSI ÉS KÖLCSÖNÖS SEGÉLYNYÚJTÁSI SZERZŐDÉSEKET ÉRTÉKELI 1948. február 27. . . .A magyar külpolitika aktivizálódásának előfeltétele volt a békeszerződés rafitikálása,8 amelynek következményeként Magyarország visszanyerte nemzeti szuverenitását. Külpolitikai sikereink tárgyi alapja pedig az ország demokratikus fejlődése, a magyar demokrácia megszilárdulása volt. Még egy esztendeje sincs annak az időnek, amikor a magyar kormányban, a magyar kormány élén összeesküvők cinkosai játszották demokráciaellenes játékaikat.9 Természetes, hogy Magyarországot ebben az időben a demokratikus külföldön bizalmatlansággal, gyanakvással nézték. Természetes, hogy ebben az időben hiányoztak a szubjektív előfeltételei annak, hogy Magyarország és a népi demokrácia útjára lépett országok között bizalomteljes együttműködés jöjjön létre. Csupán az az erőteljes belpolitikai fordulat, amely Magyarországon az elmúlt nyáron végbement és az ezt jóváhagyó országgyűlési választások, amelyek együttes eredményeként belső rendjében Magyarország is határozottan csatlakozott a népi demokratikus országok mellé: ezek együttesen teremtették meg a sikeres magyar külpolitika objektív feltételeit. Az országot övező gyanakvás és bizalmatlanság szétoszlott, és Magyarország a visszautasítás kockázata nélkül ajánlhatta fel testvéri jobbját a szomszédos népeknek, hogy elszigeteltségéből kilépve, a demokratikus népek nagy családjának tagjává váljék. Mi a konkrét tartalma, mi a célja ennek a demokratikus népközösségnek? Milyen kötelék fűzi egybe a demokratikus államokat? Összefűzi természetesen a közös belpolitikai célkitűzés: az a törekvés, hogy népeiket a gazdasági, a kulturális és politikai haladás útján előre vigyék. De összefűzi mindenekfelett az az érdek, hogy függetlenségüket és békéjüket, haladásuknak, nemzeti fejlődésüknek alapfeltételeit biztosítsák. A második világháború csak a német imperializmust semmisítette meg, de az imperialista erőket a nemzetközi életből nem küszöbölte ki. Ma már azt is világosan kell látnunk, hogy a német imperializmus felélesztésére is kísérletek történnek. A nemzetközi légkört újból megmérgezik az imperialista erők háborús fenyegetései, és háborús provokációik ma már nemcsak elméleti lehetőségek. A kis népeknek újból résen kell lenniük, hogy nemzeti függetlenségüket és békés fejlődésüket, amelyeket csak néhány évvel ezelőtt tiport le és tett lehetetlenné a német imperializmus, a feltámadt imperialista veszéllyel szemben megvédelmezzék. Tisztelt Országgyűlés! A kis népek okultak saját sorsukon. Nem várják többé elszigetelten, valamiféle semlegesség papírpáncéljába öltözködve, hogy külön-külön, tehát gyengén, egymás után váljanak az imperialista hódítás áldozataivá, és még kevésbé adják oda magukat idegen imperialista erők engedelmes eszközévé, mert jól tudják, hogy az imperializmus nem ismer barátot, nem ismer szövetségest, csak áldozatot, akit gazdaságilag ki lehet zsákmányolni, és akit katonailag el lehet véreztetni. A kis országok levonták saját történetük tanulságait. Felismerték, hogy ha elszigetelten erőtlenek, összefogva hatalmas erőt képviselhetnek. Felismerték, hogy ha elszigetelten nem képesek függetlenségüket és békéjüket megvédelmezni, összefogásuk függetlenségüknek és békéjüknek biztosítéka. 11 2
