Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Vlagyimir Kudrov: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója és a két szemben álló társadalmi rendszer gazdasági versenye
Következésképpen a fogyasztási javakhoz viszonyítva több termelési eszközt gyártunk, mint az Egyesült Államok. Ha a minőségileg nem kielégítő termelési eszközök fokozott ütemű növekedése folytatódik, akkor ez a különbség nőni fog. Ha csökken az erőforrások fajlagos ráfordítása, javul a termelési eszközök minősége, akkor nem lesz szükség arra, hogy a fogyasztási javak összességéhez képest növekedjék a termelési eszközök gyártása. A megoldás csak a termelés intenzifikálásától várható. Az intenzifikálást célzó tervszerű ráhatás a gazdasági növekedés tényezőire, a nép- gazdasági arányok optimalizálása, a termelési alapok hozamának növelése és forgási sebességének gyorsítása objektíve hatalmas gazdasági eredményeket ígér. III. A szocializmus és a kapitalizmus versenyének fő szintere napjainkban a termelőerők fejlesztése, a tudományos-technikai forradalom, a társadalmi termelés hatékonysága, a munka minősége. A dolognak erről a gazdasági, jelentős mértékben anyagi-technikai oldaláról szólva a kérdés lényege mindenekelőtt a munka termelékenysége. Lenin pontosan megfogalmazta azt a tételt, hogy az új társadalmi rendszer győzelme végső soron attól függ, hogy a szocializmus fölényre tegyen szert a kapitalizmussal szemben a munka termelékenysége tekintetében. ,,A kommunizmus az önkéntes, tudatos, egyesült, modern technikát felhasználó munkásoknak a kapitalizmushoz képest magasabb fokú munkatermelékenységét jelenti.”33 Lenin ugyanakkor a szocialista építőmunkát és a szocializmus feladatait a kapitalizmussal folytatott versenyben nem azonosította pusztán a termelési vonatkozásokkal. Kitűzte azt a mélyrehatóbb és bonyolultabb feladatot, hogy létre kell hozni „a kapitalizmusnál magasabb rendű társadalmi alakulatot”, amely feltételezi mind a magasabb munkatermelékenységet, mind pedig a munka „legmagasabb fokú szervezettségét”. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta a „gyakorlati szervezőképesség” fontosságát. „Ez a legnehezebb feladat — írta —, mert arról van szó, hogy új módon megszervezzük tíz és tízmilliók életének legmélyebb alapjait — gazdasági alapjait.”31 Konkrétan szólva a két rendszer gazdasági versenyéről, Lenin rámutatott, hogy itt „az kerekedik felül, akinek jobb a technikája, a szervezettsége, a fegyelme és jobbak a gépei”.35 A két rendszer versenyének legfontosabb ismérve az emberi személyiség fejlettségének színvonala, alkotóképességének kibontakoztatása. A marxista—leninista világnézet szerint a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődése abban tükröződik, hogy fejlődik az emberiség és gazdagodnak az ember alkotói lehetőségei és képességei. A szocializmus mint új, haladóbb társadalmi rendszer megszüntette az emberek kizsákmányolásának minden formáját, olyan társadalmi termelést alakított ki, amely közvetlenül a dolgozók, maguk a termelők szükségleteinek kielégítésére irányul. A kapitalizmus fő tartópillére ezzel szemben a termelési eszközöktől megfosztott dolgozók kizsákmányolása. A szocializmus a társadalom minden tagjának mint a termelési eszközök kollektív 72
