Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Vlagyimir Kudrov: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója és a két szemben álló társadalmi rendszer gazdasági versenye
tulajdonosának valódi társadalmi és politikai egyenlőséget biztosít, és ennek megfelelően szavatolja a munka szerinti bérezést. A kapitalizmus állandóan újratermeli a gazdaság és a szegénység, a kiváltságos elit és a jogtalan tömegek polarizációját. A szocializmus valóban biztosítja a társadalom minden tagja számára a munkához, az öregségi társadalombiztosításhoz való jogot. A kapitalizmusban még a kedvező gazdasági konjunktúra viszonyai között is krónikus a tömeges munkanélküliség, és a rendszer képtelen mindenkinek munkát adni, a létfenntartási eszközöket biztosítani. A szocializmus tervszerű, kiegyensúlyozott gazdasági fejlődést jelent, amelyben nem tapasztalhatók ciklikus termelési hullámzások. A nagy teljesítőképességű népgazdaság, amely az ilyen fejlődés eredménye és amelynek nincsenek ráfordításai a kizsákmányoló osztályok eltartására, reális és nagy jelentőségű hozzájárulás a gazdasági fejlődéshez és a népjóléthez. A két rendszer globális versenyének számos szociális vonatkozása tükröződik az életformában. A szocializmus hatvanéves fejlődésének legfontosabb eredménye annak a szocialista életformának a kialakítása, amely immanensen sajátja rendszerünknek. Az életforma a társadalom, annak szociális csoportjai és individuumai élettevékenységének formája, amelyet a termelési mód határoz meg, vagyis mind a termelőerők fejlettségének színvonala, mind pedig a termelési vagy gazdasági viszonyok jellege és érettsége. Ezzel összefüggésben a termelés formája — a termelési viszonyok — igen lényeges hatást gyakorol az emberek életformájára. A kapitalizmussal és az összes előző kizsákmányoló társadalmi alakulattal ellentétben a szocializmus kollektív társadalmi rendszer. A szocialista életforma a dolgozók kollektivizmusának és kölcsönös segítségének elvén alapul. A magántulajdon felszámolásával és a társadalmi tulajdon létrehozásával létrejönnek a szükséges élőfeltételek ahhoz, hogy a társadalmi termelés eredményeit ne egyes társadalmi csoportoknak, hanem az egész társadalom, annak minden tagja érdekeinek rendeljék alá, hogy az emberek közötti ellenségeskedést és széthúzást, az egoizmust és az individualizmust az igazi elvtársias- ság és együttműködés, a valódi kollektívizmus kapcsolatai váltsák fel. Az eltelt 60 évben a szocializmus, amely történelmileg még ifjúkorát éli, teljes erejében van és előretör, hatalmas sikereket ért el a kapitalista rendszerrel folytatott versenyben, óriási anyagi-műszaki és szellemi erőre tett szert. Ez a potenciál még nagyobb mértékben megnyilvánul majd a következő években, és nem kétséges, hogy a két rendszer harca a szocializmus javára alakul. A szocialista országok további fejlődésének távlatait a tervek és a pártprogramok tükrözik. A szocializmus minden bizonnyal túlszárnyalja a kapitalizmust nemcsak a termelés méreteiben, a gyártott termékek mennyiségében, hanem a termelés hatékonyságában, a tudományos-technikai haladás ütemében, eredményeinek az egész emberiség javára való hasznosításában is. 73