Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Vlagyimir Kudrov: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója és a két szemben álló társadalmi rendszer gazdasági versenye
kezetének további tökéletesítése, népgazdasági hozamának növelése. Hiszen éppen ez a termelés primátusára vonatkozó tézis lényege. Hazánkban az ipari fejlődés korábbi szakaszaiban, amikor az intenzív tényezők hatása volt túlsúlyban, növekedett a termelési felhalmozás normája, a gyártott termelési eszközök minőségének emelését célzó ösztönzők nem érvényesülhettek teljes erővel. Akkor a kézi munka gépesítésével kapcsolatos primér gépesítés folyamata zajlott, több évtizeden át növekedett az I. szektor részaránya, ami törvényszerű volt az akkori történelmi feltételek között és megfelelt az újratermelés velük szorosan összefüggő típusának. Most azonban más a helyzet: teljes mértékben előtérbe került a termelés intenzifi- kálásának fokozásával összefüggő feladat, csökkent a termelési felhalmozás normájának szintje, összehasonlíthatatlanul nagyobbak a technikai lehetőségek, a gépeket új, minőségileg korszerűbb berendezésekkel váltják fel, a tudományos-műszaki forradalom valamennyi termelőerő hasznossági együtthatójának emelkedését eredményezi, beleértve a fejlődő szellemi szféra óriási hatását a társadalmi termelés hatékonyságára. Egyre erőteljesebben hatnak azok a tényezők, amelyek közelítik egymáshoz a két szektor növekedését, szilárd anyagi-műszaki bázis jön létre a társadalmi termelés két szektora növekedésének optimális arányához: a gazdasági fejlődés minden konkrét szakaszában ezeknek a növekedési ütemeknek különböző aránya alakul ki, beleértve a párhuzamos fejlődést, sőt a II. szektor gyorsabb növekedését is, mindenekelőtt a már kialakult aránytalanságok kijavítása érdekében. Találóan írja Sz. P. Pervusin: ,,az újratermelés intenzív típusára való áttérés feltételezi az alapvető termelési arányok megváltoztatását, a felhalmozás és a fogyasztás arányainak, a társadalmi össztermék felosztása — a termelés anyagi költségeire és nemzeti jövedelemre — arányainak, a I. és a II. szektor, az ipar A és B csoportja arányának megváltoztatását. Az újratermelés túlnyomóan intenzív típusára való áttérés egyik legfőbb ismérve a gazdaság olyan kiegyensúlyozott fejlődése, amely úgy valósul meg, hogy a termelési eszközök részaránya viszonylag csökken a társadalmi össztermékben.”51 A termelőerők fejlődésének objektív folyamatát tükröző nemzetközi tapasztalatok is megerősítik azt a következtetést, hogy szükség van a legfontosabb népgazdasági arányok ésszerűbb átalakítására a kibontakozó tudományos-műszaki forradalom viszonyai között. így az ágazatközi mérlegek adatai szerint az I. szektor részaránya az anyagi termelés szférája szerinti bruttó nemzeti termékben (ami összehasonlítható a Szovjetunióban használatos adatokkal) néhány fejlett kapitalista országban a következő volt: az Egyesült Államokban 1958-ban 61,3,1967-ben 60,5 százalék; az NSZK-ban 1953-ban 62,9,1966-ban 57,0 százalék; Japánban 1960-ban 72,2,1970-ben 72,7 százalék; Angliában 1948-ban 56,9, 1968-ban 57,0 százalék; Franciaországban 1962-ben 57,5, 1969-ben 51,6 százalék.32 A rendelkezésre álló statisztikai adatok azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban, amely az ipari fejlettség magasabb színvonalát érte el, mint a mi országunk, az I. szektornak és az ipar A csoportjának részaránya jóval kisebb, mint a Szovjetunióban. Jelenleg az I. szektor részaránya az Egyesült Államok társadalmi össztermékében 60—61 százalék, a Szovjetunióban 64 százalék, az A csoport részaránya az iparban 65, illetve 74 százalék. 7i
