Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 1. szám - Vészi Béla: A politikatudomány időszerűsége és a szocializmus építésének feladatai
denki számára érvényes társadalmi és jogi normákká, cselekvést szabályozó, meghatározó erővé emelni. A polgári politikai elméletekben ezért sokszor a politikai mozgalmak, csoportok magatartását közvetlenül motiváló értékeket, ideológiákat, normatív követelményeket tekintik a kutatás kizárólagos és vésgő tárgyának. Lasswel megfogalmazása szerint a politika tudományos kutatásának tárgya „az értékek létrehozása és szétosztása a társadalomban”. Felmerül azonban a kérdés: „az értékek létrehozása és szétosztása” lehet-e önmagában végső tárgya tudományos vizsgálatoknak? Valójában az értékek létrehozását és szétosztását a politika elmélete csak akkor közelíti meg tudományosan, ha megvizsgálja kapcsolatát a politikai folyamatok belső objektív összefüggéseivel és materiális indítékaival. Az értékek és normák a politikai folyamatok objektív indítékainak szubjektív megjelenési formái, érvényesülésük is ezer szállal kapcsolódik a politikai viszonyok és gyakorlat objektív feltételeihez, lehetőségeihez és követelményeihez. Az értékek és normák valóságos szerepének megértése a politika elméletében, tudományában megkívánja a politikai folyamatok lényegi vonásainak feltárását, amely az értékek keletkezésének, változtatásának, társadalmi érvényesülésének is magyarázatát adja. Tehát a politikai tevékenységet kifejező és befolyásoló értékek és normák maguk is magyarázatra szorulnak. Ezt a magyarázatot csak egy átfogóbb társadalomelmélet, politika- tudomány talaján találhatjuk meg. Az értékek és normák, a politikai magatartásra vonatkozó elvárások és a mindezeket megvalósító valóságos cselekvések csupán úgy érthetők meg, ha azokat egyfelől a társadalom osztály- és rétegviszonyaiból kiindulva vizsgáljuk, másfelől az adott és folyton mozgásban levő társadalmi struktúrán nyugvó, de relatív önmozgással is rendelkező politikai-hatalmi intézményrendszer működésével, az emberi viszonyokat és magatartásokat reguláié és alakító szerepével hozzuk összefüggésbe. Az értékekben és normákban általánosítva, sűrített és sokszor idealizált formában fogalmazódnak meg az egyes osztályok és embercsoportok társadalmi viszonyaiban, társadalmi létében gyökerező lét- fontosságú érdekek, célok, törekvések. De a normák és értékek a politikai intézmény- rendszer és mozgalmak aktív közvetítésével valósulhatnak meg. A társadalom politikai viszonyait tükröző politikai intézményrendszer, benne elsősorban az államhatalom egész rendszere jogi normák útján, valamint ideológiai és manipulációs eszközeivel is alakítja és befolyásolja a politikai értékek és magatartások társadalmi érvényesülését, hatását, így az értékek és magatartási normák, szabályok, az erkölcsi vagy jogi természetűek is, kettős kötöttséggel rendelkeznek. Hátterüket a szélesebb társadalmi-osztályvisZonyok képezik, ugyanakkor létrejöttük után maguk is aktív szerepet játszanak az össztársadalmi viszonyok formálásában. Hatnak a politikai hatalom egész rendszerének kialakítására, de érvényesülésüket a hatalom rendszere is befolyásolja. Az értékek és normák viszonya az össztársadalmi-politikai folyamatokhoz bonyolult, többszörösen áttételes és gyakran ellentmondásos. Egyes magatartásnormákban és értékekben sokszor rejtett módon fogalmazódnak meg a valóságos tartalmak, absztrakt módon, idealizáltan „általános emberinek” tüntetve fel azt, ami nagyon is konkrét osztálytartalmakat fejez ki. így csak a kifejezési formák lehántása útján lehet eljutni a valóságos tartalmakhoz. Az idealizált formában kifejeződő értékek és normarendszerek 56
