Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 1. szám - Vészi Béla: A politikatudomány időszerűsége és a szocializmus építésének feladatai
gyakran elmaradnak vagy éppen szembekerülnek a valóságos politikai mozgásokkal. Ilyen esetekben következik be az értékek és a normarendszer hatásának csökkenése, az értékek válságának időszaka, új értékek és normák, a válságból való kiút keresése. Az értékek és normák, politikai intézményrendszerek funkcionálásában bekövetkezett zavarok megértésének kulcsa nem egyszerűen a gondolkodásban és az emberi magatartás- formákban beállott változásokban keresendő, ezek maguk is eredményei, következményei új társadalmi szükségleteknek. Ezek a társadalom osztályviszonyaiból, az osztályok kölcsönös viszonyában beállott változásokból erednek, kifejezői a meghaladott társadalmi rend válságának, az új társadalmi rend iránti igényeknek, törekvéseknek. A jelenlegi időszakban tanúi lehetünk annak, hogy a polgári társadalmi-politikai rendszerek mélyreható válsága az értékek és magatartásnormák tradicionális formáit szétfeszíti és azok új variációit hozza létre a polgári valóság megőrzésének és kiigazításának, megjavításának igényével. A politikai liberalizmus eszméje, amely kifejezte a polgári osztályok létéből táplálkozó politikai értékeket és az intézményesített rendszerek alapjául szolgált, tradicionálisan meggyökeresedett a polgári osztályok tudatos képviselőinek és a politikusok gondolkodásában. Ez az eszmerendszer a polgári demokrácia megvalósítására épült, nagy szerepet juttatva a képviseleti intézményeknek, a választók szabad akaratának, a szabad és racionális vitáknak a képviseleti intézményekben. Ezek alapján határoznak a legfontosabb társadalmi kérdésekben, megoldásuk módozataiban. A valóság azonban a polgári társadalmakban — még a polgári politikatudomány egyes képviselőinek tanúsága szerint is — másképp alakult. Napjainkban a polgári demokrácia intézményrendszere egyre akadozottabban működik, a liberalizmus értékei, normái hajótörést szenvednek. A választópolgárok valóságos részvétele, lehetősége a politikai döntések kialakításában egyre nehezebbé válik. A polgári politikai rendszerekben a képviseleti intézmények szerepe csökken, a végrehajtó apparátus szerepe növekszik és egyes területeken kizárólagossá válik. A demokratikus intézmények egyre inkább elszakadnak az állampolgárok túlnyomó többségének érdekeitől, akaratától, és az uralkodó osztály, azon belül is a hatalom emelőit kézben tartó csoportok manipulációs eszközeivé válnak. A polgári politikai rendszerek, ezzel együtt a hagyományos értékek hanyatlása hangsúlyeltolódást eredményez a politikai értékekben és eszmékben. Vannak, akik a válságból való kiutat, a liberális értékek megőrzését a demokratikus szelekció útján kialakított uralkodó elitek, a „hozzáértők”, a szakemberek társadalmi döntésekre való befolyásának növelésében látják. Az elitizmus teóriája a megváltozott feltételekhez igazodva ma már nem a biológiai arisztokratizmusra épít, hanem a technikai-tudományos fejlődésre hivatkozva elkerülhetetlenként próbálja igazolni a szakemberek, a racionalitás képviselőinek megnövekedett szerepét a hatalom funkcionálásában. A polgári liberalizmus demokráciája nem tudta, nem tudhatta megvalósítani az általa képviselt normákat, az állampolgárok részvételét, a személyes szabadságjogok érvényesítését a társadalmi-politikai döntésekben. Az elitizmus különféle teóriái tudatosan és „tudományos” érvekkel próbálják igazolni az állampolgárok részvételének háttérbe szorulását a társadalmi-politikai döntésekben. A polgári demokratikus eszmék értékrendszere, normatív elvárásai és a megvaló57
