Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Vlagyimir Kudrov: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója és a két szemben álló társadalmi rendszer gazdasági versenye
vesztek az ország gazdaságilag legfejlettebb körzetei, megmutatta hatalmas életerejét* A szocializmus mind katonailag, mind gazdaságilag győzelmet aratott az ellenség felett, hisz egyenlőtlen feltételek mellett, kisebb volumenű acéltermeléssel is biztosította a fölényt a fegyverzetek területén, kielégítette a front szükségleteit. Mindamellett a háború visszavetette a Szovjetuniót a gazdasági potenciál tekintetében a legerősebb kapitalista országhoz, az Egyesült Államokhoz képest. Pénzben kifejezve a háború a Szovjetuniónak 2600 milliárd rubeljébe került.15 Az Egyesült Államok területén nem folytak hadműveletek és nem volt háborús pusztítás, az amerikai gazdaság majdnem teljes kapacitással termelt, ellátta a hadsereget és más országokat termékeivel. Nagymértékben növekedtek az amerikai monopóliumok profitjai. A háború éveiben az Egyesült Államok bruttó nemzeti terméke több mint 100 milliárd dollárral nőtt.16 Míg 1940-ben a szovjet ipar az amerikai ipar termelésének körülbelül 30 százalékát állította elő, 1945-ben ez az arány csupán 17 százalék volt.17 Abban az időben sok polgári politikus és közgazdász úgy vélte, hogy a megsemmisített potenciál és a háború előtti szovjet—amerikai gazdasági arány helyreállításához a Szovjetuniónak több évtizedre lesz szüksége. Az élet azonban megcáfolta ezeket az értékeléseket. A Szovjetunió és az Egyesült Államok gazdasági erejének háború előtti aránya már 1950-ben helyreállt, amikor a Szovjetunió ipari termelése elérte az amerikainak mintegy 30 százalékát, a nemzeti jövedelem pedig az amerikainak 31 százalékát. A legfontosabb azonban az volt, hogy a szocializmus győzelme több európai és ázsiai országban világrendszerré változtatta a szocializmust. Megkezdődött a két társadalmi rendszer gazdasági versenyének új szakasza, a szocialista és a kapitalista országok világrendszereinek vagy csoportjainak versenye. A szocializmus helyzete a világon lényegesen megváltozott, súlya jelentősen megnőtt. Míg a második világháború előtt a szocializmusra a földgolyó területének 17 százaléka, lakosságának mintegy 9 százaléka és a világ ipari termelésének körülbelül 10 százaléka jutott, addig 1950-ben a területnek már 26 százaléka, a világ lakosságának 35 százaléka és a világ ipari termelésének mintegy 20 százaléka.18 1950 után a szocializmus előnyei és pozícióinak erősödése kibontakozott. Az 1950 és 1975 között eltelt 25 évben a KGST-országok ipari termelése évente átlagosan 9,6 százalékkal nőtt, míg a fejlett kapitalista országoké csak 4,6 százalékkal, vagyis az előbbiek több mint kétszeresen túlszárnyalták az utóbbiakat.19 Az ipari össztermelés ebben az időszakban a KGST-tagországokban 10-szeresére növekedett, a fejlett kapitalista országokban valamivel több mint háromszorosára. A nemzeti jövedelem ebben az időszakban a vizsgált országcsoportokban több mint 6-szorosára, illetve kevesebb mint 3-szorosára emelkedett.20 A KGST-tagországai a szervezet fennállásának negyedszázada alatt jelentős sikereket értek el gazdaságuk iparosításában, a gazdasági fejlettség színvonalának kiegyenlítésében. Míg a szocialista fejlődés kezdetén legtöbbjük agrár- és agráripari ország volt, addig jelenleg a KGST európai tagjai ipari és ipari-agrár országok. A szocialista országok gyökeresen korszerűsítették gazdaságuk ágazati szerkezetét, hatalmas nemzeti és nemzetek közötti népgazdasági komplexumokat hoztak létre, megbízható anyagi-
