Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Rajcsányi Péter: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a nemzetközi kapcsolatok
be, két fontos, új mozzanattal függ össze. Az egyik az, hogy a szocializmus lényegéből kifolyólag minden más társadalmi rendszernél nagyobb hatást gyakorol a nemzetközi kapcsolatok rendszerének fejlődésére, a népek életére. A másik, hogy ez a hatás nem egyszerűen a szocialista példa vonzóerején alapul, hanem a szocializmus országa által alakított materiális kapcsolatokon is. A szocializmus a két eltérő társadalmi-gazdasági rendszer versenyének feltételei között meghatározott nemzetközi tevékenységet fejt ki, amely a maga teljességében (gazdasági, kulturális, tudományos és technikai, katonai és ideológiai elemeivel) hozzájárul a nemzetközi kapcsolatok rendszerének átalakulásához. A harmadik minőségi változás így abban rejlik, hogy a szocialista ország konkrét nemzetközi tevékenységével formálja a nemzetközi kapcsolatok rendszerét: alkalmassá teszi és egyúttal fel is használja ezt a szférát a társadalmilag haladóbb formáció „közvetítésére”. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének eredményeként és a nemzetközi erőviszonyokban azóta bekövetkezett változások nyomán tovább erősödött a társadalmi fejlődés belső (nemzeti) és külső (nemzetközi) feltételei közötti kapcsolat, a nemzetközi osztályharc belső és külső tényezőinek dialektikus kapcsolata még szorosabb és sokoldalúbb lett. A történelmi fejlődés menetében — a belső tényezők végső soron meghatározó szerepének fennmaradása mellett — változott a belső és a nemzetközi tényezők relatív súlya. ,,A nemzetközi tényezők relatív súlyának növekedése — mint azt D. G. Tomasevszkij megjegyzi könyvében — az emberi társadalom történetének jellemző vonása, de különösen világosan megnyilvánul ez korunkban. Ez a társadalmi fejlődés törvényszerű eredménye.”2 A szocialista országokban létrejött társadalmi rendszer a többi ország belső életére gyakorolt hatását tekintve külső tényező. E tényező hatása erősödött a szocialista világrendszer létrejöttével, és tovább erősödik annak fejlődésével és kiszélesedésével. Hat évtizeddel ezelőtt Lenin még úgy beszélt a nemzetközi kapcsolatok rendszeréről, a „külső tényezőről”, mint ami a kizsákmányolok erejének egyik döntő forrása. Ez abból is következett, hogy akkoriban a kor alapvető ellentmondásának fő oldala a kapitalizmus volt, noha a nemzetközi kapcsolatokban már megszűnt a tőkés rend egyeduralma. Napjainkban, a nemzetközi feszültség enyhülésének időszakában az antiimperialista erők harcának sikerei következtében a nemzetközi kapcsolatok rendszere egyre inkább és egyre nagyobb mértékben válik a haladó, a forradalmi erők külső erőforrásává. Ezzel a kérdéssel szorosan összefügg az, hogy a nemzetközi kapcsolatok mai rendszere milyen elveken nyugszik és fejlődik tovább. Az elvek kialakítása és főleg elfogadtatása a nemzetközi életben mindig is osztályküzdelemben történt. Jelenleg a békés egymás mellett élés elvének, a nemzetközi feszültség enyhülésének elfogadtatásáért folyik a harc a tőkésosztály és a munkásosztály — és szövetségesei — között a nemzetközi színtéren és a világ számos tőkés országán belül is. Az egyes tőkés országok uralkodó osztályának különböző csoportjai másképp értékelik az enyhülés folyamatának eredményeit, és másmás tőkés politikai vonal folytatását vagy kidolgozását sürgetik. A nemzetközi életben végbemenő változások objektív alapja két, egymással kölcsönösen összefüggő tényező: a szocializmus fejlődése, erősödése és térnyerése a világban, és az imperializmus válsága, pozícióinak általános gyengülése. A nemzetközi kapcsolatok mai rendszerének a korábbi 50
