Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Rajcsányi Péter: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a nemzetközi kapcsolatok
helyzettől eltérő sajátossága abban van, hogy egyre kevésbé lehetséges a válság „szokásos”, imperialista megoldása, az impeiialista országok egyre kevésbé rendezhetik problémáikat a világ haladó rendszereinek és erőinek számlájára. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta eltelt időszakban egyre erőteljesebben érvényesül a békés egymás mellett élés elve. A nemzetközi kapcsolatok rendszerének tartalmában, funkciójában, majd struktúrájában végbement változások szerves hatást gyakoroltak más, korábban is érvényesülő elvek tartalmára és szerepére. A hagyományos demokratikus elvek tartalma kiszélesedett és gazdagodott. így például megnövekedett a be nem avatkozás elvének hatóköre. Nemcsak a szuverén államokra terjedt ki, hanem az önrendelkezési jog kivívásáért küzdő népekre és nemzetekre is. Hasonló módon a meg nem támadás elve ma már magában foglalja azt is, hogy az egyes államoknak tartózkodniuk kell az erőszak alkalmazásától vagy az erőszakkal való fenyegetőzéstől a nemzetközi kapcsolatokban. A proletár internacionalizmus, amely a szovjet állam létrejöttéig a nemzetközi proletariátus nemzeti egységei és pártjai közötti kapcsolatok marxista politikai normájának szerepét töltötte be, a megvalósult szocializmusban az uralkodó munkásosztály állami külpolitikájának egyik alapelvévé vált. A szocialista világrendszer kialakulásával és fejlődésével a proletár internacionlizmus tartalma tovább bővült. Lényeges elemként foglalja magában a szocialista országok alapvető érdekazonosságát, kölcsönös egymásrautaltságát és segélynyújtását a szocialista építés belső feladatainak sikeres megoldásában, a tőkés országokkal fenntartott külkapcsolatokban és a fejlődő országokkal kialakított kapcsolatokban. A proletár internacionalizmus kategóriájának történelmi fejlődése azonban nem változtatott a fogalom alapvető vonásán, lényegén. Ezt a lényeget Kádár János, az MSZMP KB első titkára így fogalmazta meg: „A proletár internacionalizmus alapvető ismérvének tekintjük a mai viszonyok között: a nemzeti és nemzetközi érdekek egyeztetését; az egységre való törekvést, az egymás kölcsönös támogatását, az elvtársi együttműködést; a legfőbb politikai kérdésekben a kollektív állásfoglalás és cselekvés kialakítását a testvérpártok önállósága, egyenlősége és tudatos együttműködése alapján. .. A proletár internacionalizmus lényeges elemének tekintjük, hogy a testvérpártok tanulmányozzák, figyelembe vegyék és helyesen felhasználják munkájukban a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom tapasztalatait, ugyanakkor a saját harcukban, tevékenységükben szerzett tapasztalatokat feltárva gazdagítsák a marxizmus—leninizmus eszmei tárházát.”3 A nemzetközi kapcsolatok mai rendszeréhez vezető út 60 évvel ezelőtt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével kezdődött. A forradalom győzelme változásokat eredményezett a nemzetközi kapcsolatok alapvető tartalmában, funkciójában és struktúrájában. Ezeket a változásokat az elmúlt hat évtized forradalmi harcai elmélyítették. Az Októberi Forradalom hatása és az azóta eltelt történelmi időszak eredményei az említett változások közül legszemléletesebben a nemzetközi kapcsolatok mai rendszerének struktúrájában és a rendszer alapvető fejlődési tendenciáiban tükröződnek. A rendszer struktúráját vizsgáló marxista tipológia a nemzetközi élet alanyai közötti kapcsolatok osztálytermészetéből és -tartalmából indul ki; figyelembe veszi,
