Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Balázs József: Az emberi jogok helye és szerepe az Egyesült Államok kormányzatának külpolitikájában
A követelmény, amelyet az új kormányzatnak ki kellett elégíteni, világos volt: vissza kellett adni az „amerikai nép önbizalmát” és helyre kellett állítani az Egyesült Államok megtépázott nemzetközi tekintélyét. Ennek érdekében kísérletet kell tenni a katonai erőfölény megszerzésére, azaz a „szovjet katonai erő túlsúlyára” hivatkozva fokozni kell a fegyverkezési versenyt és egyben a külső veszély hangoztatásával „egyesíteni” lehet az amerikai társadalmat. Másrészt „az amerikai nép szabadságeszményeibe vetett hit” visszaadása ürügyén az emberi jogok érvényesítésével kapcsolatos amerikai koncepciót a nemzetközi érintkezés szerves részévé kell tenni, „egy új világrendszer felépítésének” egyik pilléreként. Ez ugyancsak „egyesítő” funkciót tölthet be az Egyesült Államok társadalmában, mivel az „új világrendszer felépítése az USA vezetése alatt menne végbe”.3 Ebben az értelmezésben az emberi jogok jelszava kétféle szükségletet is kielégít: külpolitikai vonatkozása mellett a hatalom belpolitikai céljait is szolgálja. Az emberi jogok érvényesítésének sajátos carteri értelmezése az enyhülés eddig kialakult tartalmát és formáját — a kontinuitás bizonyos elemeinek kényszerű fenntartása mellett — úgy akarja megváltoztatni, hogy az jobban feleljen meg az Egyesült Államok politikai, katonai és gazdasági érdekeinek. Az emberi jogok problematikája nem véletlenül, hanem tudatos tervezés eredményeképpen került a Carter-kormányzat külpolitikai taktikai fegyvertárába, és szorosan összefügg a nemzetközi erőviszonyok megváltoztatására irányuló amerikai erőfeszítésekkel. Az emberi jogok néhány elméleti vonatkozásáról A szabadság meghatározása, érvényesülésének lehetőségei és korlátái, valamint annak kimutatása, hogy mi veszélyezteti a szabadságot, az emberiség történelmének valamennyi szakaszában az egyik legvitatottabb kérdés. Minden történelmi korszak és azon belül mindegyik társadalmi osztály vagy csoport kialakította — és általában meg is fogalmazta vagy vallási, vagy filozófiai köntösbe burkolva — saját érdekeinek és céljainak megfelelően szabadságeszményét, és előírta az ezeknek megfelelő konkrét normákat és normatívákat az egyén számára. Ezek a szabadságeszmények és normák, valamint érvényesülésük minden korban függtek a konkrét társadalmi, gazdasági és politikai \ iszonyoktól. Ezen belül döntően a termelőerők és a termelési viszonyok, mindenekelőtt a tulajdon- és az osztályviszonyok jellegétől. A szabadság érvényesülésének ez a meghatározottsága nemcsak történelmileg igaz, hanem ma is, mivel még létezik az antago- nisztikus ellentmondásoktól terhes osztálytársadalom. Bármilyen emberi jog — gazdasági, szociális, kulturális, állampolgári, individuális stb. — tényleges alapja nem a jogrendszer, amely önmagában nem is létezhet, hanem a társadalmi rendszel, a társadalmi szabadság. A társadalmi szabadság azonban az osztálytársadalmakban csakis az osztályérdekek „prizmáján megtörve” (Engels) jelenik meg és érvényesül. Vagyis a tárgyalt téma szempontjából fontos felhívni a figyelmet arra, hogy — ellentétben Carter értel44