Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Gresznáryk Pál: A Magyar Népköztársaság konzuli kapcsolatai
ciai képviseleteink kereskedelmi osztályai látják el, s konzuljainknak ilyen megbízása nincs. Megemlítendők viszont a konzuloknak saját államuk külföldön tartózkodó kereskedelmi hajóival és polgári repülőgépeivel összefüggő hatósági funkciói, amelyeket az államok különös jelentőségük miatt konzuli szerződéseikben általában részletesen szabályoznak. A konzuli szolgálat feladatainak általános tárgyalása során utoljára, de nem utolsósorban említést kell tennünk arról, hogy a konzulok feladatai közé tartozik a saját államuk és a működési területük szerinti állam — a fogadó állam — közötti kapcsolatok ápolása és elősegítése is. A konzuli kapcsolatoknak ily módon, különösen az ezek keretében bonyolódó emberi kapcsolatok révén jelentős hatása lehet az államok közötti politikai kapcsolatokra. A konzuli kapcsolatok rendezettsége, jogi szabályozásuk mértéke és terjedelme, zavartalan működésük nagymértékben függ az államok közötti politikai kapcsolatok minőségétől, ugyanakkor azonban visszahat rájuk és minősíti is azokat. Különösen érvényes ez napjainkban, amikor a határokon túlmenő emberi kapcsolatok a külpolitikai érdeklődés reflektorfényébe kerültek. Az önálló magyar konzuli szolgálat — a külföldi konzuli képviseletek és az irányításukat ellátó külügyminisztériumi háttér — az ország függetlenségének visszanyerésével, az Osztrák—'Magyar Monarchia felbomlása után jött létre. Alapvető feladatait és szervezetét az 1918. december 15-i 5. számú, ,,az önálló magyar külügyi igazgatásról” szóló néptörvény határozta meg. A két világháború közötti időszakban a Horthy-Magyarország az önálló külföldi konzuli képviseletek viszonylag széles körű hálózatát hozta létre. Az utolsó békeévben hét magyar főkonzulátus (Bécs, Köln, Milánó, Montreal, München, New York és Isztambul székhellyel), nyolc konzulátus (Clevelandben, Danzigban, Kolozsvárott, Pozsonyban, Sao Paulóban, Triesztben, Winnipegben és Zágrábban), öt alacsonyabb rangú hivatalos konzuli képviselet és 87 tiszteletbeli konzuli képviselet működött külföldön. (1938. november 1-i állapot.) Tekintettel a rendszerint külföldi állampolgárságú, laikus pénzemberekkel betöltött tiszteletbeli konzuli hivatalok aránytalanul magas számára, amelyeknek tevékenysége általában is formális, de a magyar állampolgárok konzuli védelemben való részesítése szempontjából különösen hatástalan volt, valamint arra, hogy a konzuli feladatokat ellátó diplomáciai képviseletek (követségek) száma ebben az időben feltűnően alacsony (21) volt, megállapítható, hogy a konzuli tevékenység lényegét jelentő feladatok szakszerű ellátására a Horthy-Magyarország konzuli szolgálata nem lehetett alkalmas. Az első világháborút követő években, majd pedig a nagy gazdasági válság idején Magyar- országról emigrált tömegek osztályösszetétele és politikai arculata nem tette lehetővé, hogy a konzuli képviseletek és a külföldön élő magyarok között a konzuli védelemben oly jelentős bizalmi viszony kialakulhasson. A felszabadulást követően a Magyar Népköztársaság konzuli kapcsolatai külpolitikai kapcsolataink fejlődésével párhuzamosan fejlődésnek indultak. A konzuli forgalom mindenekelőtt a szocialista országokkal indult meg. A hidegháború időszaka nem kedve33
