Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Tamás Pál: A nemzetközi kapcsolatok szimulációja
A kísérlet során az INS technikáját alkalmazták. Ebben a folyamatos ember—számítógép szimulációs típusban az 1914. évi krízis leképzésénél öt államot képviseltek „nemzeti csapatok” (Osztrák—Magyar Monarchia, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország). Ezek a három fős csoportok két döntéshozóból és egy összekötőből álltak. Gyakorlati okokból (dokumentumok hozzáférhetetlensége stb.) a történeti szituáció tényezői közül kihagyták, illetve háttéranyagként kezelték Szerbiát és Olaszországot. A játék résztvevői az egyes államok akkori politikusait „alakíthatták”, így például a Monarchiát Berchtold külügyminiszter és Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök képviselte. A francia csoport vezetője Poincaré elnök, a németé Vilmos császár, az oroszé II. Miklós cár volt. A játékosokat megismertették az 1914. nyári politikai helyzet bizonyos jellemzőivel. így összefoglalták számukra a krízist megelőző külpolitikai fejlődés alapvonalait, vázolták a részt vevő államok kül- és belpolitikai helyzetét, annak a döntéshozatalra gyakorolt lehetséges hatásait, a szereplő politikusok, történelmi személyek egyéni jellemzőit, és tanulmányozásra átadták nekik a Ferenc Ferdinánd ellen elkövetett merénylettől a Szerbiának átnyújtott hadüzenetig terjedő időszak (1914. június 28—július 25.) fontosabb diplomáciai jelentéseit, politikai nyilatkozatait és sajtóját. A gépi szimulációhoz az érintett államok négy aggregált paraméterét használták: az ún. alapkapacitást, a katonai kapacitást, az állam összértékelését és döntési szabadság- fokának indexét. A vizsgálat során alapkapacitáson az állam rendelkezésére álló emberi, természeti és ipari erőforrásokat értették, a konkrét indikátor kialakításánál pedig itt az acéltermelés, a nemzeti jövedelem nagysága és a lakosságon belül a férfi analfabéták aránya szolgált kiinduló alapul. A katonai kapacitás meghatározásánál a fegyveres erők békebeli létszáma és a csatahajók száma volt a mérés alapja. Az állam összértékelését a vizsgálat során annak mértékében vélték meghatározhatónak, mennyire függött az egyes döntéshozók politikája a különféle domináns társadalmi erőktől. Az index kiszámításánál az 1914-es krízist megelőző 50 év belpolitikai válságait vizsgálták meg minden részt vevő állam vonatkozásában. Ez a mutató az egyes kormányok eltérő belső stabilitását, illetve ingatagságát kívánta kifejezni. A döntések szabadsági fokát tízpontos skálán külön szakértői csoport határozta meg. A kutatás több futamban zajlott le, különböző résztvevőkkel. A szimuláció belső ciklusideje arányos volt az események valóságos periodicitásával. Az eredmények többsége az imperialista hatalmak pregnánsan kifejeződő érdekellentétei miatt a háborút 1914 nyarán elkerülhetetlennek mutatta. A valóságban azonban az események a modellhez képest kissé gyorsabb ütemben bontakoztak ki. A vizsgálat számos módszertani nehézséget, sőt súlyos metodológiai problémát vet fel, ezek részletes tárgyalása azonban meghaladná tanulmányunk kereteit. 29
