Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Tamás Pál: A nemzetközi kapcsolatok szimulációja
demográfiai, 13 földrajzi, 12 eszkalációs, fenyegetési és egyezkedési faktor, s mindössze 9 politikai tényező szerepel a szimulációs időmutatók mellett, vagyis a figyelembe vett faktorok 67%-a katonai, és csak 6%-a politikai. A szakirodalomban ismertetett TEMPER-szimuláció adatbázisa 117 nemzetre terjedt ki. Ezeket 39 „nemzetcsoportba”, 20 konfliktusövezetbe (ezek közül 13 szárazföldi és 7 tengeri), végül egy ún. keleti és nyugati tömbbe sorolták. A TEMPER megközelítése figyelmen kívül hagyja a társadalmi változások valódi motívumait, és egy sor egyéb vitatható elemet tartalmaz, amely veszélyesen befolyásolhatja a politikai döntéseket. A legfontosabbak: — a TEMPER világa túlságosan eltorzítja a valóságot; — a TEMPER alapját alkotó térkép nagyon merev a modellben lényeges változás előidézésére törekvő tényezőkhöz képest; — a TEMPER struktúrája gyakorlatilag kizárja a politikai játék lehetőségét a modellen belül; — a világ torzított képe alkalmatlan másodlagos, új modellek generálására. A TEMPER, amely jól jelképezi a külpolitikai szimuláció fejlődésének első szakaszát, legfeljebb katonatisztek oktatási segédeszközéül használható, de alkalmazása még ezen a területen is veszélyes lehet. PME A „katonapolitikai gyakorlat” (Political Military Exercise) a RAND Corporation, a kaliforniai part talán legismertebb katonapolitikai intézete és a Massachusetts Institute of Technology együttműködéséből született. H. Goldhamer a RAND-nél már 1955-től foglalkozott számítógépes stratégiai játékokkal. Az ő tapasztalatait használta fel L. Bloomfield a PME kidolgozásakor. A PME olyan interaktív ember—számítógép modell, amelyben egy sor nemzeti team és egy ellenőrző csoport vesz részt. A teamek a játék, illetve a modellezés során olyan döntéshozó testületeket képviselnek, mint az SZKP KB Politikai Bizottsága és az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsa. A csoportok közötti kommunikáció írásos formában folyik, és abba az ellenőrző csoport is bekapcsolódik. A kontrollcsoport szerepe sokrétű, mindenekelőtt a politikai döntéshozó testületek környezetét hivatott képviselni, vagyis szimulálja azokat az erőket, irányzatokat, amelyek a teamekben nincsenek képviselve (pl. nemzetközi szervezetek, hazai befolyásos csoportok). Fogalmazhatunk úgy is, hogy a számítógéppel folytatott játék során a „nemzeti csoportok” a döntéshozó csoportok, az ellenőrzés pedig a többi csoport, réteg érdekeit képviseli. A PME-ben részt vevő nemzeti csoportok kicsik. Átlagos létszámuk 2—3 fő. A játék forgatókönyve általában egy-másfél órás. 22
