Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)

1977 / 4. szám - Tamás Pál: A nemzetközi kapcsolatok szimulációja

3. Dinami^álbatóság. A szimuláció kísérleti jellege nemcsak a társadalmi szituáció leképzését, hanem a folyamat időbeli szabályozását, módosítását is lehetővé teszi.

4. Alternatív elméletek kialakítása. A társadalmi valóság komplexitása a hagyományos matematikai számításokat gyakran értelmetlenné teszi, illetve erősen leszűkíti azok alkalmazhatóságát, eredményeinek értelmezési sávját. A szimuláció kínálta alternatív elméletek itt igen hasznosnak bizonyulhatnak.

5. Hosszú távú költségmegtakarítás. (Rövid távon a számítógépes modellezésnél általában nem lehetséges költségcsökkentés.)

Nem kerülhetők ki a szimuláció bizonyos korlátái sem. Ezek közül a szegényes adatbázison és az általános elméleti gyengeségen túl említést érdemelnek a következők:

— gyér kísérleti tapasztalatok,

— a módszertani alapok bizonytalansága, különösen az, hogy a komplex feldolgozás módszerei még nem alakultak ki kellőképpen;

— a módszer alkalmazásának természetes korlátot szab a jelenségek általános for- malizálhatósága.

A külpolitikai szimuláció alapj ai

A szimulációk a résztvevők akcióterének behatárolása szerint csoportosíthatók.6 A társadalomtudományi szimulációnak három alaptípusa alakult ki. Mindegyik előfordul a külpolitikai modellezésben is.

A tervjáték

A közreműködők akciótere itt a legnagyobb, hiszen tulajdonképpen olyan szerepjátszásról van szó, amelyben a játékosoknak módjuk van önálló cselekvésre. E változat tipikus képviselőjének, a RAND/MIT-játéknak az a kiindulópontja, hogy a nemzetközi kapcsolatokat a legfelsőbb döntéshozók kis csoportjai közötti akciókként ábrázolhatjuk. Ezek a csoportok a játék szerint egyértelműen a külpolitikát tekintik elsődlegesnek; az országok fejlődésének belső faktorait elhanyagolják vagy figyelmen kívül hagyják. Ilyenformán a tervjátékok a polgári nemzetközi kapcsolatelméleteknek abba a klasszikus áramába tartoznak, amely a nemzetközi politikát az államok közötti viszony inherens sajátosságaival és törvényszerűségeivel, konfliktusaival írja le.7

Kés^formali^ált (ember—gép) stimuláció

A részformalizált szimuláció egy strukturált programmal a résztvevők döntési szabadságát az előző módszernél sokkal jobban körülhatárolja. A játékosok bizonyos diapazon- ban dönthetnek, majd a faktorok változtatásának következményeit leíró egyenletrendszert gépi program futtatja. Ennek a módszernek tipikus példája az alább részletesen ismertetett Inter-Nation Simulation (INS).

Az ember—gép szimuláció módszertani alapkérdése a programozott és programo19