Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Tamás Pál: A nemzetközi kapcsolatok szimulációja
zatlan részek arányának kialakítása. A nemzetközi kapcsolatok szimulációja során általában abból indulnak ki, hogy a belső döntési folyamatok és a nemzeti szinten bekövetkező fejlemények programozhatok, az államok közötti interakciók pedig inkább a szabad, nem programozható szférákba tartoznak. Ez a módszer tehát már számításba veszi a nemzeti államok belső folyamatait a külpolitikát meghatározó tényezők között, szerepük azonban még itt is igen szerény.8 Az INS fogyatékosságainak korrekciójával hamarosan kidolgozták a részformalizált szimuláció „második generációs” változatait. Küzülük a legjelentősebb P. Smoker IPS- (International Processes Simulation) és W. Coplin WPS- (World Politics Simulation) modellrendszere.9 Az INS-hez viszonyítva mindkét modell programozott része sokkal teljesebb és differenciáltabb. Ennek következtében viszont az INS-ben még áttekinthető kapcsolatrendszer sokkal kevésbé szemléletes. Számítógépes szimuláció A nemzetközi kapcsolatok legkorábbi számítógépes modellrendszere a C. C. Abt és M. Gordon nevéhez fűződő TEMPER.10 Bár ez a modell a későbbi fejlődés fényében egyértelműen tévútnak bizonyult, az ember—gép-rendszerekkel végzett kísérletek után újabban ismét a teljes egészében számítógépes (tehát folyamatos emberi döntési közreműködés nélküli) szimuláció felé fordul a figyelem. A külpolitikai szimuláció fajtáit osztályozhatjuk tartalmi szempontok szerint. Eszerint négy iskolát különböztethetünk meg. Az 1. iskola modelljei különféle személyiségjegyek és a krízisszituációban hozott döntések összefüggéseit vizsgálják. Ily módon a szimulációt egyének (döntéshozók) viselkedésének tanulmányozására alkalmas módszerként használják. A legfontosabb modellek közül a már említett INS, továbbá a TNG (Tactical and Negotiations Game) sorolható az irányzat eredményei közé. A külpolitikai szimulációs modellcsalád szociológiai vagy szociálpszichológiai megközelítésű típusai is főleg az 1. iskola gyűjtőkörébe sorolhatók. A 2. iskola modelljei közé a konkrét szituációkat leíró „esettanulmányok” tartoznak. Ilyen például az első világháború kitörése körülményeinek vizsgálata vagy a vietnami háborúval, a közel-keleti helyzettel kapcsolatban készített modellek. Ennél a csoportnál a teljes egészében számítógépes rendszerek meglehetősen ritkák. A 3. iskolához az oktatási célokat szolgáló szimuláció különféle válfajai tartoznak. E modellek legtöbbje a külpolitikai (gyakran kifejezetten katonapolitikai) döntésekre való felkészítését szolgálja diplomatanövendékek, katonatisztek stb. oktatásában. A kifejezetten erre a célra készített szimulációs játékokon kívül majdnem minden, más iskolába sorolt modell is szolgálhatja az oktatást. A 4. iskola modelljei a nemzetközi kapcsolatrendszer kiemelt, fő kérdéseinek megoldására irányulnak. E kísérletek kedvenc témái közé tartoznak a kollektív döntések, a koalícióképzési viselkedésformák és az erőegyensúly problémái. A szakirodalomban növekszik a nem nemzeti kategóriákkal jellemezhető külkapcsolati rendszer iránti érdek20
