Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)

1977 / 4. szám - Tamás Pál: A nemzetközi kapcsolatok szimulációja

pl. egyes kutatók szerint ,,a szimuláció olyan dinamikus modellek alkotását és kiértékelését jelenti, amelyek a valóságban létező rendszerek struktúráját tetszés szerinti számú elemmel és relációval leképzik és előállítják tetszés szerinti periódusra a változók numerikus idősorát”.4 Mások szerint a szimuláció az a technika, amellyel a valós világ bizonyos aspektusait reprezentáló modellt készítünk, és a modellel végzett kísérleteinkkel előrejelezzük a valódi rendszer viselkedését.5 A szimulációs módszerek ma egyértelműen számítógéphez kapcsoltak, de a lényegüket alkotó modellekkel már találkozhattunk például a porosz vezérkar hadijátékaiban is, ahol a csatákat és a hadjáratokat — kicsinyítve — valamennyi feltételezett következményükkel együtt igyekeztek lejátszani.

A számítógépek megjelenésével már az ötvenes években tömegesen alkalmazták a szimulációt, de a modellek érvényessége majdnem kizárólag a természettudományokra és a műszaki problémákra korlátozódott. A társadalomtudományokban csak szórványosan alkalmazták a szimulációt: vállalatirányítási kérdések, katonai konfliktusok elemzésére, a választói magatartás kutatására.

A számítógépes szimuláció 20 éves fejlődéstörténete — sok más újításhoz hasonlóan — több szakaszra osztható. Mint mindig, a módszer megszületését követő lelkesedés első hulláma viszonylag egyszerű, praktikus modellek létrehozását eredményezte. A kezdeti lelkesedést a „kijózanodás” —- és „kiábrándultság” — korszaka követte, majd a kritikus értékelések után a konszolidáció periódusa. Végül, a hatvanas évek elején megindultak a számítógépes szimulációval kapcsolatos elméleti kutatások. Ezeknek a munkáknak a jelentőségét még a számítástechnikától távol eső területeken, így a politikai kutatásban sem becsülhetjük le, hiszen a módszer teljesítőképességét az elmélet és az adatgyűjtési rendszer adottságai alapvetően meghatározzák.

A szimulációt a nemzetközi kapcsolatok vizsgálatában három célra alkalmazhatjuk:

az elmélet kialakításának eszközeként,

döntést segítő eszközként rövid és középtávú problémák megoldásához,

oktatási segédeszközként a külpolitikai tervezők és döntéshozók képzésében.

A szimulációs módszer előnyeinek megítélésében abból kell kiindulnunk, hogy alkalmazása folytán mekkora a nem várt események valószínűsége. A legfontosabb előnyök a következők:

1. A\ adatbank kialakítása lehetővé teszi az adattömeg statisztikai feldolgozását, forgatását, folyamatos felhasználását.

2. A kísérletezés lehetősége. A társadalom vizsgálata során igen nehéz a természet- tudományos kutatásra jellemző kísérleti munka bevezetése. Az esetek túlnyomó többségében nincs lehetőségünk a vizsgálati objektum, a társadalmi valóság paramétereinek megváltoztatására. A külpolitikai kutatások esetében pedig — a vizsgálat tárgyának makro-, sőt gyakran globális jellege miatt — még az a kevés kísérletezési lehetőség sincs meg, ami a mikroközösségek vizsgálatánál még kihasználható. A szimuláció által kínált, leképzett kapcsolatrendszer éppen e kísérletek számítógépi lefolytatásával ad választ a nemzetközi kapcsolatok elméletében korábban a fantázia birodalmába utasított „mi lenne, ha ...?”, „mi lett volna, ha ...?” kérdésfeltevésekre.

18