Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Tamás Pál: A nemzetközi kapcsolatok szimulációja
Az első időszakban a tanulmányok többségét behavioristának is nevezhető megközelítés jellemezte; az államot „fekete doboznak” tekintették, és feltételezték, hogy adott ingerre (bemenet) adott reakciót (kimenet) kapunk. Ez a szemlélet azonban nem bizonyult kielégítőnek, hiszen a bonyolult rendszerekre — s az állam feltétlenül ilyen rendszer — jellemző autonóm belső fejlődés és az ingerre adandó válasz ily módon nem határozható meg egyértelműen. Ezért később számos kutató a leegyszerűsítő „inger—reakció” sémától eltérve több magyarázó tényezőt tartalmazó elemzéseket kezdett készíteni. Tulajdonképpen ilyen elemzési kísérletnek minősíthető a nemzetközi kapcsolatok szimulációja is. A nemzetközi kapcsolatok tanulmányozásánál a kutatók a társadalomtudományi vizsgálatok szokásos nehézségeivel találják szemben magukat, bár a problémák egy része itt talán fokozottabban jelentkezik. A nemzetközi élet jelenségeinek konkrét elemzése során felvetődő problémákat két nagy csoportra oszthatjuk. Az első az adatok megbízhatatlanságával kapcsolatos. A külpolitikai vizsgálatok alapadatainak egy része titkos, vagy legalábbis nehezen hozzáférhető. Ha találunk is hivatalos vagy más forrásból származó adatokat, azok hitelessége többnyire ellenőrizhetetlen, s a rendelkezésre álló statisztikák gyakran használhatatlanok túlzott összetettségük miatt. A másik problémák csoportja abból adódik, hogy a feladatok túl komplexek, a fellépő tényezők szétválaszthatatlanokká válnak. Számos más társadalomtudományi területhez hasonlóan a nemzetközi kapcsolatok vizsgálata is a modellezésben és azon belül az ún. szimulációs módszerek alkalmazásában kereste és keresi e problémák megoldását. A szimulációs módszerek többségét polgári kutatók alkalmazták először, de az utóbbi időben szovjet és lengyel külpolitikai elemzők is foglalkoztak velük a nemzetközi kapcsolatok marxista elméletének keretén belül.3 Ez a tanulmány áttekintést kíván adni a nemzetközi kapcsolatok szimulációjának eddig kialakult iskoláiról, főbb irányzatairól és eredményeiről. Nem teszünk kísérletet arra, hogy áttekintsük a matematikai módszerek alkalmazását a külpolitikaelméletben (hiszen ezeknek a szimuláció csak egyik, nem is teljesen tiszta válfaja), s nem érintjük a külpolitikai prognosztika általános kérdéseit sem, bár a szimuláció — egyéb felhasználási lehetőségei mellett — alkalmazható jövőképek kidolgozására is. A szimuláció módszerének főbb jellemzői Ha a szó mindennapi értelméből indulunk ki, úgy szimuláción a valódi helyzet egy más realitással történő leképzését értjük. A társadalomtudományi és általában a szaktudományi szimuláció a komplex társadalmi valóság a priori kiválasztott összefüggéseinek — részben vagy teljes egészében számítógéppel történő — modellszerű leképzése. A leképzés fogalmát a matematikából kölcsönöztük a definícióhoz; leképzésen a társadalmi valóság M halmaza elemeinek a szimulációs modell M’ változóhalmazához való rendelését értjük. A szakirodalomban a szimulációnak több más definíciójával is találkozhatunk. így 17
