Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)

1977 / 4. szám - Valki László: A nemzetközi jog értéktartalmáról

lődő társadalmi-gazdasági viszonyokat, vagy éppen akadályozza azok létrejöttét. Nem tűnik ki tehát ebből a normarendszerből az érték szubjektív értelmezése (tehát, hogy az uralkodó osztályok mit tekintenek végső értéknek), így az nem viszonyítható az általunk feltételezett objektív értékhez sem.

A^ok a normák tehát, amelyek a jelenlegi nemzetközi normarendszer gerincét képezik, a végső érték szempontjából közömbösek, semlegesek, irrelevánsak.

Megítélésünk szerint pontosan ez az a terület —• az alapnormák területe —, ahol a norma értékmérő jellege illetve értéktartalma tekintetében a köznapi tudatban kialakult kép eltér az elméletileg igazolhatótól.

Arról van szó, hogy a köznapi tudat a nemzetközi alapnormákat, tehát az államok viszonyait szabályozó cogens szabályokat gyakran a legfőbb érték kifejezőjének tekinti.

E normák ugyanis a következő —• mondhatni triviális egyszerűségű —- ENSZ- alapokmánybeli előírásokban öltenek testet, mégpedig bármiféle részletesebb körülírás nélkül:

1. Tiszteletben kell tartani más államok szuverenitását és egyenlőségét, valamint a népek és nemzetek önrendelkezési jogát.

2. Nem szabad „más állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen irányuló” erőszakot alkalmazni, vagy ilyen erőszakkal fenyegetni.

3. Az államok közötti viszályokat „békés eszközökkel és oly módon kell rendezni, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe”.

4. Nem szabad „beavatkozni olyan ügyekbe, amelyek lényegileg más állam belső joghatóságának a körébe tartoznak”.

Utóbb a fenti előírásokkal kapcsolatban az ENSZ keretében további dokumentumok születtek. Ezek azonban csupán értelmezték és részletezték a fenti előírásokat, jogi kötelező erő nélkül.

Az idézett előírásokból világosan kitűnik, hogy az alapnormák nem az állam vagy az osztályuralom ilyen vagy olyan típusát, hanem a mindenkori állam mindenkori osztályuralmát, pontosabban szólva a mindenkori nemzeti uralkodó osztály uralmát védik. Nincsenek tehát tekintettel arra, hogy az adott államban konkrétan milyen társadalmigazdasági alakulat, milyen politikai rendszer létezik, hogy az mikor, milyen módon jött létre, hogy az aktuális hatalmi struktúra az érvényes belső jog szempontjából legálisan keletkezett-e s hogy elősegíti-e az emberiség „nembeli fejlődését”. Az alapnormák — ahelyett hogy állást foglalnának a történelmi fejlődés fő irányát illetően, s ily módon preferálnának az egyik javára — voltaképpen az alábbi követelményeket támasztják a nemzetközi élet szereplőivel szemben:

1. Egy adott időponttól (1945) kezdődően maradjanak semlegesek egy másik államban folyó osztályharc tekintetében, legalábbis akkor, ha az uralmon nem levő osztályt kívánnák támogatni. (Az uralmon levők támogatása ugyanis teljes mértékben megengedett.) Egyszerűbben fogalmazva: az államok ne törekedjenek a másik államban fennálló társadalmi-politikai rendszer megváltoztatására. Az a kívánatos, hogy minden államban a belső osztályerőviszonyok alakulásának szabad játéka döntsön, külső beavatkozás nélkül.

9