Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Seymour Melman: A permanens hadi gazdaság
milyen változásokat okozott az amerikai kapitalizmus jellegében, működésében és milyen szélesebb körű társadalmi következményekkel járt a washingtoni kormány által irányított hadi termelés súlyának több évtizedes növekedése. Könyve bővíti és átfogóbb elméleti keretekbe ágyazza azt a diagnózist, amelyet korábbi műveiben adott (Kimerített társadalmunk — Our Depleted Society, 1965; Pentagon Capitalism, 1970) az Egyesült Államok gazdasági-társadalmi életének militarizálódá- sáról. A könyv alcímében is — ,,A hanyatló amerikai kapitalizmus” — tükröződő pesszimista hangvételt csak részben magyarázza megjelenésének éve, a tény, hogy a szerző gondolkodására erősen hatott az Egyesült Államok pénzügyi és kereskedelmi helyzetének meggyengülése szövetségeseivel szemben, a dollár romlása, Amerika embertelen szerepe a vietnami háborúban stb. Az ajánlás a profesz- szor három munkatársának szól, akiknek „elhivatott és példamutató fáradozása leleplezte azokat a bűnöket, amelyeket az állam Vietnamban követett el Amerika nevében”. A gazdasági visszaesésből elsőként lábadozó, Carter elnökké választásával magabiztosabb vezető tőkés ország szellemi atmoszférájában manapság hangulatnak tüntetik fel a fenti nyilvánvaló okokból táplálkozó pesszimizmust, mondván, hogy Amerika a nehézségeket maga mögött tudja. Melman borúlátásának alapja sok szempontból maradandóbb. „Az Egyesült Államok gazdasági és ipari rendszerének hanyatlása előrehaladott — írja az előszóban. — Ez a polgári kapitalizmussal párhuzamosan meglevő, kormányellenőrzés alatt kialakított hadi gazdálkodás harmincéves normális működésének következménye. Az új, állami ellenőrzésű gazdasági szektor, amelynek egyedülálló sajátossága többek közt a költségek és a kormányszubvenciók maximalizálása, az amerikai kapitalizmus domináns formájává lett. A gazdasági hatékonyság minden hagyományos forrását elsorvasztja az államkapitalista direktorátus, amely az alacsony fokú hatékonyságot nemzeti céllá emeli, megbénítja a piaci rendszert, lerontja a pénz értékét, és csökkenti minden intézmény döntéshozó hatalmát, kivéve önmagáét. Az ipari termelékenységet, amely minden ország gazdasági növekedésének alapja, elsorvasztják a militarizált gazdaság könyörtelen ragadozó hatásai.” (11. 1.) Az előszóban a szerző világosan leszögezi célját: szembeszáll mindazokkal a társadalom- tudósokkal és politikusokkal, akik az Egyesült Államok második világháború utáni gazdasági rendszerét egy hamis ideológia szemüvegén át nézve a liberális — a nyugat-európai országokénál liberálisabb — szabadvállalkozói rendszer modern válfajának látják, vagy, miként Samuelson professzor nemrég magyarul is megjelent könyvében (P. A. Samuelson: Közgazdaságtan. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1976.), „vegyes gazdaságnak” minősítik. Melman a kulcsfontosságú termelési döntéseket meghatározó tényezők, vagyis funkcionális ismérvek alapján vizsgálja ezt a kérdést, és meggyőződése, hogy Amerikában a kapitalizmusnak minőségileg új, dekadens típusa alakult ki 1945 után, melyet „az államkapitalizmus hadi formájának” vagy „permanens hadi gazdálkodásnak” nevez. Ennek a sajátos gazdasági-társadalmi formációnak a gyökerei, mint írja, a 30-as évek depressziós kátyújáig nyúlnak vissza, ahonnan a világháborús erőfeszítés rántotta ki az országot. 1939 és 1945 között a kormánymegrendelések értéke 11 milliárdról 117 milliárd dollárra emelkedett. A foglalkoztatottság, a fogyasztás gyorsan nőtt. Az amerikaiak gondolkodásában így a „több ágyú” és a „több vaj” képzete elválaszthatatlanul összefonódott. A katonai kiadásokat 1950 után is gazdaságélénkítő célzattal növelték, a politikusok Truman tói Nixonig abban a hitben éltek, hogy a hadiipar fejlesztése egészségesen hat az amerikai gazdaságra. 1971-ben a szövetségi kormány 93 milliárd dollár értékű összes vásárlásainak 73 százaléka volt katonai rendeltetésű. Melman rövid távon nem tagadja a háborús befektetések ideiglenes „gyógyító” hatásait, ám azt vallja, hogy a hadi gazdálkodás évtizedeken át való bővítése, állandósítása előre nem látott káros következményekkel járt, súlyos torzulásokhoz vezetett, amelyek beárnyékolják az ország jövőjét. Meggyőző adatokkal bizonyítja, hogy a 140
