Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Franz-Josef Strauss: Németország, a Te jövőd
kező néhány évben a kérdés inkább az, hogy az OECD képes-e olyan hajlékony, gyakorlatias és a múltbelitől eltérő jellegű intézmény- nyé alakulni, amely sikeresen segíti a fejlett tőkés országokat kölcsönös függőségük szükséges irányításában. Miriam Camps könyve az OECD jelenlegi és főleg jövőbeni szerepének tárgyalása kapcsán lényegében a fejlett tőkés világ legfontosabb gazdasági és politikai gondjai megoldásának lehetőségeit elemzi. A rövid időn belül fel nem oldható ellentétek elismerése mellett alapvetően abból indul ki, hogy a fejlett tőkés országok a világban végbemenő változások következtében rákényszerülnek arra, hogy fokozzák politikáik mindenoldalú koordinálását. Az anyagban a hangsúly az országok közötti kapcsolatokra tevődik, de figyelemre méltó, hogy Camps többször is céloz arra, hogy egyes tőkés országok belpolitikai akcióinak egyeztetése is szükséges. Indokként a kölcsönös gazdasági függőséget hozza fel. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a valódi indok ezeknek az államoknak a kölcsönös társadalmi függése, a tőkés osztályszolidaritás, a társadalmi változások lehetőségétől való félelem. A könyv egészére jellemző azonban a társadalmi-politikai oldal és az ilyen jellegű nemzetközi vonatkozások elhanyagolása. Ennek legnyilvánvalóbb jeleként Camps nem veszi figyelembe, hogy a nemzetközi életben új korszakot nyitott az enyhülés; ehelyett a szocialista és a fejlett tőkés országok közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok korábbi merev, diszkriminációs struktúrájának fenntartását sugallja. Mindez nem véletlen. Nem egyszerűen abból következik, hogy a könyv fő témája az OECD szerepe. Sokkal inkább egy olyan szemléletből, amely feltételezi, hogy a szocialista országok „kiszoríthatók” a világ más térségeinek eseményeiből, azok — egyre erőteljesebb — befolyásolásából. A nemzetközi erőviszonyok változásai és a nemzetközi élet eseményei azonban nap mint nap ennek ellenkezőjét bizonyítják. Rajcsányi Péter FRANZ-JOSEF STRAUSS: Németország, a Te jövőd (Deutschland Deine Zukunft). Seewald Verlag, Stuttgart 1975. 116 Z. Strauss könyve a harmadik, amelyet a szerző politikai témáknak szentelt. A korábban megjelent, nagy visszhangot kiváltó javaslat Európának (1966) és a Kihívás és válász (1968) című kötetek után hét évvel megjelent könyv jelentősége elsősorban abban keresendő, hogy benne a szerző ismét összefoglalja külpolitikai elképzeléseit, és így kidomborodnak azok az alapvető nézetek, célok és koncepciók, amelyek taktikai és napi politikai érdekeken túlmenően politikai törekvéseinek állandó tényezői. Ezeknek az állandó tényezőknek a hatása több okból sem lebecsülendő. A CSU elnökeként a szerző kulcsszerepet játszik pártja külpolitikai platformjának kidolgozásában. Pontosabban monopolhelyzetről van szó. A CSU funkcionáriusainak zöme ugyanis az ún. tartományi szárnyhoz tartozik, amely kizárólag bajor kérdésekkel foglalkozik és a külpolitikai problémákat az ún. szövetségi szárnyra hagyja. A pártvezetőség töredékét alkotó szövetségi szárnyban munkamegosztás érvényesül. Elismert és elfogadott külpolitikai szakértője a pártnak csak kettő volt: von Guttenberg és Strauss. Külpolitikai elképzeléseik alig különböztek, és von Guttenberg halála után Strauss monopolhelyzetbe került ezen a területen. A CSU ugyan a CDU „kisebb testvére”, hatása azonban az uniópártok politikájára nagyobb, mint amilyet tagsága vagy parlamenti mandátumai alapján feltételezni lehetne. Ennek oka nem Strauss személyi tulajdonságaiban keresendő, hanem abban, hogy a CSU a bajor ipari elmaradottság felszámolása során, a pártelnök hadügyminiszteri pozícióját is kihasználva, a tartományba koncentrálta az NSZK hadiiparának jelentős részét. A hadiipar és a CSU szoros összefonódása nemcsak a párt külpolitikai elképzeléseiben tükröződik, de egyik magyarázata annak is, hogy az uniópártok nemzetközi kapcsolatokról kialakított elképzeléseiben a bajor „testvérpárt” súlyá136
