Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Miriam Camps: Kapcsolatok az „első világban”: az OECD szerepe
legkevésbé fejlett országokban való tőkebefektetéseket szabályoznák, elsősorban azzal a céllal, hogy a fejlett tőkés világ elkerülje az ún. Észak —Dél-probléma kiéleződését. A fejlett tőkés országoknak más országcsoportokkal való kapcsolatait tárgyalva Camps elsősorban az olajtermelő országokkal és a legkevésbé fejlett országokká foglalkozik. Kimutatja, hogy a segélyezésben a Világbank egyre inkább átveszi az OECD Fejlesztéssegélyezési Bizottságának (DAC) munkáját. Az olajtermelő országokkal való kapcsolatok alakításában az elmúlt időszak két igen jelentős eseménye volt az OECD szempontjából a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) és a Pénzügyi Támogatási Alap OECD-keretek közé utalása. Ennek célja egyrészt a fejlett országok közti kölcsönös segítségnyújtás megkönnyítése, másrészt — és ez a lényegesebb — az olajtermelő országokkal szembeni tárgyalási pozíciók erősítése. A szerző szerint, ha ismét az olajválság tünetei mutatkoznának, és az olajtermelő országok korlátoznák az olajszállításokat, a fejlett tőkés országok reagálásában az IEA-nak lenne döntő szerepe. Az IEA-nak és az OECD-n belül létrehozott két munkacsoportnak döntő szerepe van az új világgazdasági renddel kapcsolatos álláspont kialakításában, amellyel kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy bizonyos mértékig ellentétben állnak a rövid távon hasznos, illetve a hosszú távon szükséges lehetőségek és kívánalmak. Bár Camps korábbi könyvéhez képest előbbre lép abban a tekintetben, hogy szól a fejlett tőkés országoknak a szocialista országokkal való kapcsolatáról, ez az „előrelépés” csak látszólagos. A szerző ugyanis arra a következtetésre jut, hogy „a Szovjetunióval és a keleteurópai országokkal való kapcsolatok az OECD számára nem jelentenek természetes témát. A stratégiai kereskedelmi ellenőrzést a COCOM, a NATO egyik részlege kezeli, és bármiféle vitát, amelynek biztonsági aspektusa van, továbbra is kétségtelenül ezen a fórumon kell kezelni, és itt is fogják kezelni”. (36. 1.) Ugyanakkor megjegyzi, hogy akadnak speciális területek, ahol az OECD-nek érdemes lenne kooptálni egy-két szocialista országot. Összességében azonban, szögezi le a szerző, a KGST-országokkal mint országcsoporttal való kapcsolatok a jövőben sem foglalnak el nagyobb helyet az OECD munkájában, mint a múltban. Arra a kérdésre, hogy mi lenne a jövőre nézve a hasznosabb: az OECD megújítása vagy egy új szervezet létrehozása, Miriam Camps az előbbi mellett dönt. Abból indul ki, hogy mivel az EGK korántsem egységes, az amerikai indíttatású trilateralizmus koncepcióját külső beavatkozásnak tekintené, különösen abban az esetben, ha ezt a koncepciót az Egyesült Államok intézményesíteni, formalizálni kívánná. Az OECD-nek az új feladatokhoz való alkalmazkodását olyan tényezők is ösztönzik, hogy bővülhet a fejlett tőkés országok köre és hogy egy új fejlett tőkés szervezet létrehozását a legkevésbé fejlett országok a „keményebb vonal” jelének tekintenék, és hasonló lépéssel válaszolnának. Camps a megújuló OECD számára öt lényeges funkciót különít el: konzultáció a belgazdaságpolitikák azon elemeiről, amelyek erőteljesen hatnak a nemzetközi gazdasági életre; a konzultációkon elfogadott elvek kodifikálása és a döntéshozatal után a végrehajtás (néha a döntéshozatal) átadása globális fórumnak (pl. az NVA); koordinált stratégia kialakítása az új világgazdasági renddel kapcsolatban; a kollektív stratégiai gondolkodás elősegítése újonnan felmerülő problémákról; végül, bizonyos vezető szerep betöltése a szélesebb nemzetközi gazdasági rendszerben. Camps hangsúlyozza, hogy ezeknek a funkcióknak a sikeres gyakorlásához többek között az szükséges, hogy a kisebb OECD-országok alkalmazkodjanak egy olyan helyzethez, amelyben az igazi döntéseket az OECD-n belül legnagyobb súlyt képviselő országok hozzák meg. Az OECD jövőbeni szerepének kialakításában igen lényeges az EGK országainak álláspontja, amely azonban attól is függ, milyen mértékben képesek előrelépni az egységteremtés, a közösségalakítás utján. Camps szerint az elkövetkező évtizedben folytatódik az EGK fejlődésében az elmúlt néhány év trendje, és fennmaradnak a kétértelműség és kétvonalú- ság jegyei. Az OECD-re mint a fejlett tőkés országok közötti konzultációk szervezetére azonban akkor is szükség lenne, ha az EGK valódi közösséggé fejlődik. Ezért az elkövet135
