Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)

1977 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Miriam Camps: Kapcsolatok az „első világban”: az OECD szerepe

for Economic Cooperation and Development) szerepének tanulmányozása kapcsán.

Camps értékelése szerint azt a kérdést, hogyan lehet a legjobban megszervezni a fejlett tőkés országok közötti kapcsolatokat, olyan tényezők és folyamatok helyezték a figyelem középpontjába, mint az olajválság, az új világgazdasági rend kérdése, a két számjegyű infláció a tőkés országokban, a magas szintű munkanélküliség és mindenekelőtt az Egyesült Államok korábbi súlyának csökkenése. A könyv elsősorban arra keres választ, hogy a megváltozott viszonyoknak megfelelően milyen szerepet tölthet be az OECD a fejlett tőkés világban, milyen legyen az OECD viszonya az „európai szintű” problémákhoz és végül, hogyan illeszkedjék az OECD, illetve az általa képviselt kapcsolatrendszer a világgazdasági kapcsolatok szélesebb rendszerébe. A kérdésekre adandó válaszoknak magukban kell foglalniuk azokat a szerkezeti, funkcionális és szemléleti változásokat is, amelyekre a szerző többször is részletesen kitér a könyvében.

Az OECD szerepe iránti megnövekedett érdeklődésnek Camps szerint két fő oka van. Az egyik az, hogy növekszik annak felismerése, milyen nagy mértékben kötődnek egymáshoz a fejlett tőkés országok gazdaságai, menynyire „érzékenyek az egymás országaiban végbemenő folyamatokra”, és hogy a köztük levő kapcsolatok központi szerepet töltsenek be a „globális gazdasági rendszerben”. A másik fő ok az a felismerés, hogy ezek az országok sebezhetőek harmadik országgal vagy országcsoporttal való kapcsolataik révén is, így elsősorban az olajtermelő országokkal kialakult nézeteltérések következtében. Ezek az okok új követelményeket támasztottak az OECD-vel szemben az elmúlt néhány évben. A követelmények kielégítését „hosszabb távon az fogja megszabni, hogy vajon a kulcsszerepet betöltő kormányok egyet tudnak-e érteni néhány alapvető eszmében vagy elképzelésben a szervezet szerepét és funkcióját tekintve. Vagyis, hogy a fejlett [tőkés] országok közösséget alkotnak-e a szó szoros értelmében”. (10. 1.)

Amikor 1960—61-ben sor került az OEEC- nak OECD-vé való átszervezésére, az válasz

volt azokra a vitákra, amelyek az amerikai— nyugat-európai kapcsolatokról és a szabadkereskedelmi övezetről folytak. Eszköz volt arra, hogy a gazdasági és bizonyos mértékig politikai téren folyó atlanti és Nyugat-Euró- pán belüli viták ne gyűrűzzenek át katonai területekre. Az OECD létrehozása lehetőséget biztosított arra, hogy az USA és Kanada teljes jogú tagként vegyen részt egy olyan szervezet munkájában, amelynek egyik fő feladata az új nyugat-európai közösség megteremtése volt. Az OECD tükrözte Camps értékelése szerint az Egyesült Államok és Nyugat-Európa közötti változó gazdasági erőviszonyokat, elsősorban azt, hogy véget ért az USA segélyező szerepe és előtérbe kerültek a gazdasági kapcsolatok más formái. Figyelemre méltó Camps- nek az a megjegyzése is az OECD alakulására vonatkozó amerikai elképzelésekkel kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok már akkoriban szorgalmazta Japán bevonását a szervezetbe, vagyis a jelenlegi amerikai vezetés által is szorgalmazott atlanti szervezet létrehozására törekedett. Ám ez a törekvés megbukott néhány nyugat-európai ország ellenállásán.

Camps az OECD jövőbeni szerepét és funkcióit három fő vonatkozásban tárgyalja. Első helyen azokat a funkciókat, amelyeket be kell majd töltenie a fejlett tőkés országok egymás közötti kapcsolatainak irányításában, szervezésében és megvitatásában. Ezen belül három egymással összefüggő nagyobb területet különít el. Az OECD munkája legfontosabb aspektusának a monetáris és a makrogazdasági politikák koordinálását tekinti. Ezeken a területeken a legfontosabb eldöntendő kérdések: milyen mértékű a szükséges és politikailag lehetséges konzultáció és közös döntéshozatal a kamatlábak és a fizetési mérlegek alakítása kérdésében; mely országoknak kell részt venniük a konzultációkban és döntésekben; az OECD-ben hozott döntéseket vagy konzultációs eredményeket hogyan lehet összehangolni az Európai Gazdasági Közösség akcióival vagy a szélesebb globális tevékenységekkel. Habár Camps szerint előrehaladás történt a Nemzetközi Valuta Alap (NVA) koordináló szerepének növekedésében, problémát okoz, hogy az EGK nem volt képes igazi közösségként, egységesen tevékenykedni, sőt mintha

133