Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)

1977 / 1. szám - Valki László: A „hatalmi egyensúly” elméletéről

kük növelte hadseregének létszámát, vagy fejlettebb harci eszközöket alkalmazott, a többiek sem maradhattak el. A válaszintézkedéseknek nyilvánvalóvá kell tenniük: a hatalmi egyensúlyt a közösség többi tagja nem hagyja megbontani. Haazonban olyan helyzet alakul ki, hogy békés eszközökkel már nem lehet utolérni a gyorsabban fejlődő hatalmat, mégis a preventív háború eszközéhez kell folyamodni, azaz meg kell előzni a támadást.

Ezen a ponton az egyensúly-törvény híveiben felébred az etikai érzékenység. Megállapítják, hogy a hatalmi egyensúly „magatartási szabályai” az ököljog alapján álló, könyörtelen, anarchikus nemzetközi rendszer szabályai. Sietve hozzáteszik azonban, hogy a törvényszerűség számos vonatkozásban pozitívan járult hozzá az európai társadalom fejlődéséhez és a jelenlegi nemzetközi rendszer alapjainak megteremtéséhez.

Egyes szerzők szerint a legfontosabb eredmény az volt, hogy lehetővé tette a nemzetközi kapcsolatok alanyainak, az államoknak a fennmaradását, hiszen az egyensúlyt helyreállító automatizmus tartja fenn voltaképpen magát a nemzetközi kapcsolatok rendszerét is. Morgenthau — aki valamennyi nyugati politológus közül az elmélet legelszántabb híve — a következőket írja erről: ,,A nemzetközi hatalmi egyensúly voltaképpen egy általános társadalmi alapelv kifejeződése. Minden elkülönült egységből álló társadalom ennek köszönheti összetevő elemei autonómiájának megőrzését. A hatalmi egyensúly, illetve az annak fenntartására irányuló politika nemcsak nélkülözhetetlen, hanem lényeges stabilizáló tényezője is a szuverén államok társadalmának.”13 Morgenthau tehát két vonatkozásban is pozitív hatást tulajdonít a hatalmi egyensúly érvényesülésének: egyrészt megakadályozza a rendszerben részt vevő szereplők önálló voltának felszámolását, másrészt egyéb tekintetben is stabilizálja a szereplők helyzetét. A stabilitás azonban — jegyzi meg — önmagában kevés, hiszen stabilnak lehet tekinteni egy olyan rendszert is, amelynek valamely tagja hegemóniára, uralomra tesz szert a többi felett.14 A hatalmi egyensúly ezek szerint csak akkor hat pozitívan, ha a stabil helyzetben levő államok függedenek maradnak, azaz a független államok rendszere stabilizálódik.

Vannak, akik a Morgenthau által említett két tényezőhöz, egy harmadikat is kapcsolnak. Szerintük azzal, hogy a hatalmi egyensúly törvénye hozzájárul a nemzetközi rendszer elkülönült alanyainak fennmaradásához és a rendszer stabilitásához, voltaképpen a béke megőrzését is szolgálja. Ha ugyanis a rendszer államai között hosszú távon egyensúly alakul ki, nincs célja és értelme háború indításának, hiszen senki sem fenyegeti önálló létüket. A potenciális támadó sem kezdeményez háborút, ha megfelelő elrettentő erő visszacsapásával számolhat. A háború — úgymond — mindig abból származott, hogy valamelyik állam jelentős erőfölénybe került egy másik állammal vagy államokkal szemben- Megfelelő ellensúlyozó hatalom hiányában az ilyen államot nem lehet megakadályozni hódító céljai elérésében.15

Mások szerint viszont a háború — mint erre már utaltunk — éppen a hatalmi egyensúly fenntartásához szükséges. Akkor ugyanis, amikor a nemzetközi rendszer egyik résztvevője túlzott erőfölényre tesz szert, s vele szemben a szabályoknak megfelelően ellenszövetség képződik, az egyensúly helyreállítása gyakran csak fegyveres úton képzelhető el. A hegemóniára törekvő hatalom ugyanis — látva a vele szemben felsorakozott szö44