Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 1. szám - Valki László: A „hatalmi egyensúly” elméletéről
A vesztes és megszállt államok vonatkozásában aligha lehetett erről szó. A politikusok és az újságírók később mégis újfajta egyensúlyról kezdtek beszélni.,,Ebben az (új hadászati környezetben, amelyet a multipolaritás, a nukleáris és regionális egyensúly megbillenése jellemez, az enyhülésről folytatott vitának nincs sok értelme... Az egyetlen válasz: a Szovjetunió növekvő hatalmával szemben megfelelő nyugati erőt kell fenntartanunk” — mondotta 1976-ban Haig tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka.3 Hasonló megállapításokat hosszan lehetne idézni. A nemzetközi politikai életben gyakran használták — és használják ma is — a hatalmi egyensúly fogalmát. Felvetődik a kérdés: köznyelvi kifejezéssel állunk szemben, mely ismétlődő történelmi szituációk jelölésére szolgál, vagy olyan kategóriával, mely a külkapcsolatok alapvető törvényszerűségére utal? Ideális állapot-e a „hatalmi egyensúly”, fel kell-e lépni azzal szemben, aki megsérti, vagy ismétlődő felborulása elkerülhetetlen? Mit jelent a „hatalmi egyensúly” hiánya: permanens alá- és fölérendeltségi viszony kialakulását az érintett államok között, vagy éppen annak felbomlását? A „hatalmi egyensúly” felborulása mindig háborút von maga után, vagy éppen a háború következtében borul fel? Vajon az államok általában a „hatalmi egyensúly” megteremtésére és megőrzésére törekednek, vagy az ellenkezőjére: erőfölényre a többi állammal szemben? Létrejöhetne-e a „hatalmi egyensúly az érintett államok akaratától függetlenül is, vagy csak összehangolt és céltudatos lépések eredményeként? Az alábbiakban bemutatjuk, hogy a „hatalmi egyensúly” elméletének hívei milyen választ próbálnak adni ezekre a kérdésekre. Nem kívánunk történelmi elemzésekbe bocsátkozni; csak a nemzetközi kapcsolatok elméletének idevágó tételeit vesszük vizsgálat alá. A hatalmi egyensúly fogalma Ernst B. Haas szerint a hatalmi egyensúly kifejezést legalább nyolcféle értelemben használják. E fogalom a különféle dokumentumokban és nyilatkozatokban az alábbiakat jelenti: 1. a hatalom akármilyen megoszlása, 2. a hatalom egyenlő megoszlása, 3. hegemónia, 4. stabilitás, a béke állapota, 5. a stabilitás hiánya, háborúskodás, 6. általában a hatalmi politika folytatása, 7. univerzális történelmi törvényszerűség, 8. a politikai vezetés vezérfonala.4 Azt hihetnénk, hogy a különböző értelmezések száma csökkenthető, ha a kifejezés szó szerinti magyar jelentéséből indulunk ki. A fogalom ekkor csak azokra az esetekre lenne vonatkoztatható, amikor a hatalom valóban egyenlően oszlik meg az államok között. Az angolban ennek a fogalomnak az „equilibrium of power felelne meg. Haas azonban — és mindazok, akik az elmélettel kapcsolatban valaha is állást foglaltak — mindig a tpalance of poiver” kifejezést használták, amely jóval szélesebb értelmű: olyan esetekre is alkalmazható, amikor a különböző erők éppenhogy nincsenek egyensúlyban egymással, így nekünk is ehhez az értelmezéshez kell ragaszkodnunk, annak tudatában, hogy a ma40
