Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 1. szám - Valki László: A „hatalmi egyensúly” elméletéről
YALKI LÁSZLÓ A „hatalmi egyensúly” elméletéről „Az Oszmán Birodalom fennmaradása jelenlegi területi nagyságában alapvető fontosságú az európai államok közötti hatalmi egyensúly megőrzése szempontjából” — állapította meg az 1854-es angol—francia szerződés. A két állam a krími háborúban az orosz cár ellen harcoló Törökország megsegítésére szövetkezett. Anglia és Franciaország azonban később mégsem ragaszkodott annyira a birodalom határaihoz: a háborút lezáró párizsi kongresszuson már nem védte meg Törökországot Moldva és Havasalföld elvesztésétől, sőt később tűrte, vagy éppen elősegítette gyors szétesését. Ezek után megbomlott volna a hatalmi egyensúly a kontinensen? Ha igen, később helyreállhatott, hiszen az orosz cár 1914. augusztus 2-ár ezt távira- tozta V. György angol királynak: ,,A Monarchia uralmának kiterjesztése Szerbiára felborította volna a hatalmi egyensúlyt а ЪаШапоп, amely életbevágó jelentőségű mind birodalmam, mind pedig azoknak az államoknak a számára, amelyek fönn kívánják tartani a hatalmi egyensúlyt Európában... Bízom benne, hogy az Ön országa nem fog késlekedni Franciaország és Oroszország támogatásával az európai hatalmi egyensúly fenntartásáért folytatott küzdelemben.”1 Aligha sejtette, hogy e nemes küzdelem néhány év múlva a Monarchia felbomlásával, az európai határok átrendeződésével, sőt magának a cári rendszernek a bukásával fog végződni. Ez persze ismét megbontotta a „hatalmi egyensúlyt”, bár a Los Angeles Limes 1940- ben, amikor Japán csatlakozott a tengelyhatalmakhoz, a következőket írta: ,,A régi hatalmi egyensúly, amelyen az Egyesült Államok biztonsága nyugodott, nincs többé . .. Ezután többet kell törődnünk a védelmünkkel, hiszen, ha el akarunk hárítani egy esetleges agressziót, csak saját erőnkre támaszkodhatunk.”2 Ezek szerint az első világháború után ismét ki kellett alakulnia valamiféle hatalmi egyensúlynak, amely — legalábbis az amerikai napilap szerint — egészen 1940-ig fennmaradt. A japán csatlakozás után valóban felborult; hiába „törődött többet az USA saját védelmével, az agresszort nem sikerült feltartóztatnia. Helyreállt-e az egyensúly azután, hogy a szövetségesek győzedelmeskedtek a támadók felett? 39
