Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)

1977 / 1. szám - Szabó I. János: A külpolitikai prognosztika elvi kérdései

A külpolitikai alapanyag néhány sajátosságának vizsgálata után, a teljesség igénye nélkül, kitérünk az információ néhány sajátosságára.

A külpolitikai prognózis alapanyagának, illetve információjának három formájáról beszélhetünk:

a) a gyakorlatban észlelhető konkrét események és megnyilvánulások, amelyeket egyrészt a rövid távú becslés használ, másrészt pedig általánosítási alapul szolgálnak a közép- és hosszú távú feladatoknál;

b) koncepciók, célok és elméletek, amelyek a gyakorlatban közvedenül nem észlelhetők ugyan, de a napi politikából levezethetők. Ez a forma már szorosan összefügg a rendszerelmélettel;

c) perspektivikus koncepciók, célok és elméletek, illetve a kutatandó objektum saját prognózisai. Ennek a formának már csak logikai úton van kapcsolata a gyakorlattal.

A három forma összefügg, és a prognózis alapanyagának és információjának horizontális felépítésére utal. A három formán belül különbséget lehet tenni a kezdeti alapanyagok között, amelyek a kutatás első szakaszában játszanak szerepet, majd a közbeeső és végső eredmények között, amelyek az alapanyagok minőségét és a kutatás szakaszát tükrözik. Az alapanyag ezen belül származhat magától az objektumtól (pl. kormány- prognózis), de lehet szubjektum terméke is (pl. tudós, újságíró stb. leíró-értékelő-prog- nosztizáló munkája). Az alapanyag megjelenési formája különböző: szakkönyvek, folyóiratok, újságok, cikkek, nyilatkozatok, archívumanyagok, dokumentumok, beszédek, statisztikák stb.

A külpolitikai prognózis alapanyagának néhány korlátjával tudatosan számolni kell:

a) terminológiai korlátok, amelyek az egyes fogalmak különböző, gyakran homlokegyenest ellentétes értelmezéséből adódnak;

b) tipikus jelenség a nyelvi korlát, hiszen a munkafolyamatok során számos különböző nyelvű anyag feldolgozása válik szükségessé;

c) geográfiai korlát a távol fekvő országoknál jelentkezik; kevesebb ismeret és alapanyag áll rendelkezésre;

d) funkcionális korlátnak lehet nevezni azt a körülményt, hogy az egyes országok külpolitikáját megszabó intézmények az adott társadalom különböző szintjén helyezkednek el és különböző a szerepük;

e) a gazdasági korlátok megszabjákaz alapanyag mennyiségét és feldolgozhatóságát is;

f) szakmai korlát a prognózissal foglalkozó kutatók száma és felkészültsége.

5. A prognózis bonyolultsága

A külpolitikai problémák természetüknél fogva bonyolultak. Első pillantásra úgy tűnik, minél több és teljesebb hír áll rendelkezésre a prognosztizálandó tárgyról és minél részletesebb az alapanyag, annál egzaktabb és megalapozottabb a tudás, annál pontosabbak a következtetések. Ez egyszerűnek, logikusnak, magától értetődőnek tűnik, a helyzet mégis más, azt a külpolitikai prognózis bonyolultsága szabja meg.