Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 1. szám - Szabó I. János: A külpolitikai prognosztika elvi kérdései
„A bonyolult rendszer fogalmát úgy határozhatjuk meg, mint kölcsönhatásban levő elemek halmazát, amelyben elméletileg, vagy csak gyakorlatilag, lehetetlen az inputoutput, illetve ok és okozati kapcsolatokat végigkövetni.”29 Minden bizonnyal csupán gyakorlatilag lehetetlen az ok-okozat összefüggésének végigkövetése, de a bonyolultság kérdésénél nemcsak ez a fontos. A külpolitika ugyanis minden bonyolultsága ellenére integráló hatású. Az integráló hatás szükségtelenné teszi az összes kauzális momentum feltárását, helyette a lényeges, csomóponti összefüggések kutatása kerül előtérbe. Az integráló kauzalitások kutatása a vizsgálandó tárgy mennyiségét jelentősen csökkenti, és az így felszabadult időt és szellemi kapacitást a lényeges, objektummeghatározó körülményekre lehet fordítani. Az integráló jelleg kínálta lehetőségek mellett a maximális ismeretekre való törekvés a külpolitika terén egyszerűen nem éri meg a fáradságot, mert bizonyos szint után az új ismeretek megszerzése már annyira idő- és munkaigényes, kihatása pedig statisztikailag olyan csekély, hogy gyakorlatilag értelmét veszti. Ezért a kutatásokban az ésszerű középutat kell választani. A külpolitika bonyolultságát gyakran összetévesztik a véletlenszerűséggel. A véletlenszerűség kétségtelenül szerepet játszik a külpolitikában, de jelentősége távolról sem olyan nagy, mint ahogy a látszat mutatja. A véletlennel való magyarázat oka legtöbbször az ismeretek hiánya. Minél több adat áll rendelkezésre, annál kevesebb a véletlenszerűség. Ha ilyen szempontok alapján vizsgáljuk a külpolitikát, kiderül, hogy a véletlen szerepe a feltételezettnél sokkal kisebb, és jelentőségében, illetve kihatásában is csekélyebb. Ezt az állítást a történelemtudományokból merített bármilyen esemény alátámasztja. A történészek ugyanis mindig kimutatják az egyes események objektív alapjait. Igaz, helyzetük a prognosztizálókéhoz képest könnyebb, ez azonban a lényegen, a véletlen mérsékelt jelentőségén mit sem változtat. A bonyolultság támasztotta nehézségeket a külpolitika azon sajátossága is enyhíti, hogy nem minden lényeges okozati összefüggést kell figyelembe venni. A prognózis szempontjából csak azok a lényeges kauzalitások fontosak, amelyek szükségszerűséggel, igényekkel és célszerűséggel párosulnak. Az utóbbi szempontok elmaradása esetén ugyanis hiába van okozati összefüggés, ha nincs mögötte konkrét társadalmi indítóok. így nem válik realitássá, nem jelent materiális erőt. A külpolitikai prognózis iránti igény növekszik. Ez természetes, hiszen a sűrűsödő külpolitikai eseményekben az államok nemzetközi cselekvőképességének egyik feltétele a helyes előrelátás. A külpolitika területének kiszélesedése mellett a nemzetközi kapcsolatok folyamatai felgyorsultak. így például 1945 és 1969 között ugyanannyi nemzetközi összejövetelre került sor, mint 1970 és 1975 között. A gyorsuló ütem szükségessé teszi a teljesebb, részletesebb és gyorsabb információt. A követelmény azonban gyakran csak elméleti szinten fogalmazódott meg, a gyakorlat — sokszor objektív okokból — nem tudta kielégíteni. A szükségesség és a lehetőségek közötti rés tágult. Az ellentét áthidalása annál égetőbb, mivel a külpolitika területének kiszélesedése és ütemének gyorsulása folytatódik. A probléma megoldásának eszköze a marxizmus—leninizmus által régóta használt
