Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)

1977 / 1. szám - Szabó I. János: A külpolitikai prognosztika elvi kérdései

zásra, ha megfelel az információval szemben támasztott alábbi követelménynek: ,,az információ az a része az ismeretnek, melyet orientálódásra, aktív cselekvésre, vezérlésre használnak”.24

Lényeges kérdés a külpolitika dtkos részeinek beillesztése a jövőkutatásba. Közismert, hogy a külpolitika egyes részei titkot képeznek. Az imperialista külpolitikában a szavak és a tettek között időnként nagy a különbség. Ismert az is, hogy a tőkés országok számos külpolitikai dokumentuma csak elévülése után több évtizeddel válik a kutatók számára hozzáférhetővé. A probléma két oldala: a) a jövőkutatás és a külpolitikai titkok, illetve b) a jövőkutatás és a külpolitikai fekete doboz közötti kapcsolat.

Tény és valóság, hogy külpolitikai titkok léteznek. Az osztályharc szempontjából két különböző titokfogalommal kell operálni: a megvalósuló és a meg nem valósuló értelmezéssel. Arról van szó, hogy számtalan megvalósulatlan külpolitikai elképzelés, terv és koncepció létezik. A nemzetközi küzdőtéren a realizáláshoz nem kapcsolódó titkok nem jelentenek materiális erőt, nem befolyásolják az erőviszonyokat, s így politikailag nem tarthatnak számot érdeklődésre. Felvetődik azonban a kérdés, mi a helyzet azokkal a koncepciókkal, amelyeket később realizálnak. Nos, a reális alapokkal rendelkező és az ezeket nélkülöző elméletek megkülönböztetésére mindig lehetőséget ad az osztályharc adott helyzete. Ez a kérdés egyik oldala. A másik az, hogy a külpolitikai titkokat gyakran misztifikálják. A történelem bizonyítja, hogy a külpolitikai elméleteket általában megvalósításuk előtt közzéteszik. A hidegháború koncepcióját például G. Kennan később híressé vált cikke alapozta meg25, a nyugatnémet új keleti politika alap- gondolatai már E. Bahr 1963. évi tutzingeni beszédében is szerepeltek.26

Némileg más a helyzet, amikor titkos, de éppen realizált külpolitikai koncepcióról van szó. Ha a külpolitikai koncepció ismeretlen, de már vannak megjelenési formái, akkor a célja elérése érdekében egy sor olyan lépés születik, amelynek ismeretében általában jól meg lehet határozni a soron következő lépéseket és a mozgató erőket. Ilyen helyzet alakult ki Hitler hatalomra jutása után: a fasiszták külpolitikai tervei titkosak voltak, a Komintern mégis világosan feltárta tényleges szándékaikat és céljaikat.

Napjainkban a távlati külpolitikai titkok megismerésének folyamata rendkívüli módon felgyorsult, a titkok külpolitikai alkalmazása pedig már egyáltalán nem mondható tipikusnak. Ennek több oka van. Napjainkban Marxnak a proletáriatus számára adott útmutatása, „hogy behatoljanak a nemzetközi politika misztériumaiba; hogy szemmel tartsák kormányuk diplomáciai tevékenységét; hogy szükség esetén azt minden hatalmukban álló eszközzel meghiúsítsák”,27 úgy valósul meg, hogy a kapitalista országok uralkodó körei rákényszerülnek arra, hogy külpolitikájuk megvalósulásához megnyerjék országuk dolgozóit. A szocialista országok nyílt diplomáciája olyan erő, amely növelte a tőkés országok dolgozóinak külpolitikai beleszólási jogát. A tőkés országok számolnak a néptömegek megnövekedett súlyával: „vagy úgy, hogy megfelelőképpen manipulálják a közvéleményt, vagy pedig úgy, hogy manővereznek és engedményeket tesznek”.28 Ez azzal jár, hogy a burzsoázia majdnem minden külpolitikai lépés előtt rákényszerül arra, hogy hasznosabban foganatosítsa a cél elérését biztosító propagandalépéseket. így a célokra, a koncepciókra és érdekekre „idő előtt” fény derül.

34