Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 1. szám - Szabó I. János: A külpolitikai prognosztika elvi kérdései
dául a következőket írja: ,,a jelenre vagy múltra vonatkozó, ma még ismeretlen összefüggéseket hipotéziseknek, a jövőre vonatkozókat prognózisoknak nevezzük”. 30 Más szerzők egyenesen elméleti ellentétet vélnek felfedezni a két fogalom között: „ha a logikai következtetésben a kijelentés konklúzió, akkor mindenképp prognózisról van szó, ... ha azonban premisszaként kerül a következtetésekbe és arra szolgál, hogy más kijelentéseket kapjunk az ismert körülményekről, ... hipotézisről van szó”.21 Rubanov különbséget tesz a jövőkutatás eredményében: a kevésbé megalapozott állításokat hipotézisnek, a megalapozattabbakat törvényszerű következtetéseknek nevezi.”22 Nyikityina szerint van „intuitív előrelátás, hipotetikus előrelátás, elméleti előrelátás”.23 Ezekkel a nézetekkel nem tudunk egyetérteni. Véleményünk szerint a prognózis és a hipotézis között nincs ellentét, mivel a jövőkutatás eredménye minden esetben hipotézis formájában kerül megfogalmazásra. A jövőkutatáson tudományos tevékenységet értünk, amely specifikus módszerek segítségével a jövő feltételezhető, valamint bizonyos szempontok és körülmények által indokolható fejlődési tendenciáit vázolja. A tevékenység tehát tudományos eredményeket adó szellemi, elméleti munka. Mivel a prognózis a jövőre, még meg nem valósult eseményekre vonatkozik, hiányzik az igazság kritériuma. A jövőt nem lehet definitíven rögzíteni, csupán különböző valószínűségi fokokkal behatárolni. Az eredmény ezért tudományosan megalapozott törvényekre, törvényszerűségekre és szükségletekre épülő elméleti komplexum, amelyben az ok-okozat és célszerűség dialektikus egységben van, de a végső bizonyítás természetszerűen hiányzik. Vagyis: a prognózis tudományos hipotézis. Minden hipotézis a kor terméke. Visszatükrözi — általában nem teljesen — az ismeretek adott szintjét. Ennek alapján a külpolitikai prognózistól elvárják, hogy a valóságnak megfelelően közelítse meg objektumát, a történelmi igazság vázolására törekedjék, és ugyanakkor előremutató legyen. A hipotézis jellegének tisztázása veti fel azt a kérdést, hogy ha a történelmi igazságot vesszük kiindulópontnak, mire terjedjen, vagy mire terjedhet ki a tudományos prognózis. Ügy gondoljuk, hogy a közép- és hosszú távú, alapvetően szükséges célok, folyamatok és körülmények prognózisára. A prognózis által érintett területek közé sorolhatjuk például az objektum világpolitikában elfoglalt helyének előrejelzését, valamint társadalmi rendjéből fakadó, általános külpolitikai értékrendszerének, a kormányzó körök osztályérdekéből levezetett csoportérdekeknek, az uralkodó ideológiának, a belpolitikai viszonyoknak, a gazdasági körök politikájának, a gazdasági erőforrásoknak stb. előrejelzését. A külpolitikai jövőkutatás elsősorban az adott objektum lényeges és törvényszerű, a társadalmi fejlődés logikájából eredő körülményeinek megvilágításával foglalkozik. A véletlenszerű, nem lényeges, másodlagos, objektív alapok nélkül, szubjektív körülményekkel a vizsgálat nem foglalkozik. A jövőkutatás által feltárható fejleményeket a következő példákkal lehet érzékeltetni: hosszú távon Anglia világhatalmi szerepének alkonyát és annak várható következményeit már a gyarmati rendszer széthullásának kezdeti stádiumában prognosztizálni lehetett; a nyugatnémet ún. új keleti politika szükségessége és tartalmának lényege középtávon már az ötvenes évek végén jelezhető volt. 32
