Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 1. szám - Szabó I. János: A külpolitikai prognosztika elvi kérdései
A külpolitikai prognózistól gyakran — helytelenül — a rövid távú, egy éven belüli események előrejelzését is várják, aminek természetes következménye a kiábrándulás. A leggyakoribb ilyenfajta hiba választások eredményeinek vagy kormánypozíciók betöltésének „prognosztizálása”. A rövid távú előrejelzés ugyanis nem tekinthető prognózisnak, hiszen a tudományos módszerek használata hosszabb időt vesz igénybe, ezáltal az esemény megelőzheti a prognózis elkészítését. Ilyen esetekben becslésről beszélünk. A külpolitikai becslés a prognózissal foglalkozó csoportok számára általában nem feladat. Ez abból adódik, hogy a prognóziskészítők nem tudják a napi politikai eseményeket olyan átfogóan és gyorsan tanulmányozni, mint amennyire ez a becsléshez szükséges. A becslést az államapparátusnak azok a részlegei tudják elkészíteni, amelyek a napi külpolitikával foglalkoznak. A becslés az apparátus tapasztalatain, a konkrét napi körülmények megfigyelésén alapul, és bizonyos fokig a rutinból adódik. 4. A prognózis alapanyaga A külpolitikai prognózis megvalósíthatóságának döntő kritériuma a kiindulópontként szolgáló alapanyaggal való ellátottság. Nyilvánvaló, hogy nem megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyag esetén nem lehet tudományos prognózist készíteni. Kevés, nem kielégítő ismeretanyag mellett csupán spekulációról, tapasztalat nyújtotta véleményekről, megérzésekről beszélhetünk. Ugyanilyen nyilvánvaló az is, hogy egymásnak homlokegyenesen ellentmondó alapanyagok, vagy az alapanyagok korlátozott használhatósága — titkosságuk miatt — megnehezíti a jövőkutatást. A külpolitikai alapanyagra a nagy mennyiség, az ellentmondásosság, a rendszertelenség és a hiányosság a jellemző. Ezek a sajátosságok elvontan kizárnák a prognózis lehetőségét, de ha közelebbről megvizsgáljuk a külpolitikai alapanyag fogalmát és az említett négy sajátosságot, a lehetőség megítélése módosul. A külpolitikai alapanyagon a nemzetközi kapcsolatok valamilyen releváns adatát, ismeretek halmazát értjük. Kedvező körülmények között az alapanyagból új ismeretekre tehetünk szert. Az új ismeretek azonban csak megfelelő tartalom esetén és csak objektí- ven alkotó részei az alapanyagnak Az alapanyag ugyanis feldolgozatlan, és az új ismeretek megformálása során, információvá válásukkal kerül napvilágra. A külpolitikai alapanyag fogalma többé-kevésbé egybeesik az újságírásban használatos hír fogalmával. A hírhez hasonlóan óriási mennyiségű. Feldolgozása mindenesetben az osztályérdekek alapján kialakított értékrendszer szerint történik. Helyét és szerepét objektíven csak az a világnézet tudja értékelni, amely nem csoportegoizmusra, hanem a dolgozók érdekeire támaszkodik. Ezért az alapanyag feldolgozásának fő követelménye a marxizmus—leninizmus által biztosított rendszerszemlélet. Ez a szemlélet teszi lehetővé az alapanyag ellentmondásosságának és rendszertelenségének kiküszöbölését is. Ugyanis az értékrendszer és a világnézet teszi lehetővé a lényeges megkülönböztetést a lényegtelentől, s így az ellentmondások bizonyos fokig kiküszöbölhetők. A rendszerszemlélet a alapanyagok vizsgálatában nagy jelentőségű, ugyanis nem minden hír alkalmas arra, hogy információként feldolgozzák. Az alapanyag csak akkor alkalmas további feldolgo33
