Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az NSZK ellenzéki pártjainak (CDU, CSU) külpolitikai nézetei és tervei
— A Junge Union által kidolgozott javaslat a Mannheimi Programhoz. A továbbiakban: a Junge Union tervezete. — A CSU elnöksége által 1975. június 7-én elfogadott állásfoglalás, amelyet vitaalapként készítettek a CDU mannheimi kongresszusára. A továbbiakban: a CSU vitaalapja. — A CSU alapprogram-tervezete. I. A nyugat-európai integráció A Düsseldorfi Program leszögezi: Európa politikai egységének megteremtése az egyetlen lehetőség arra, hogy a „világhatalmak mellett az NSZK megerősítse saját szabadságát, önállóságát és biztonságát. Az egység létrehozásában a német—francia együttműködés különleges jelentőségű.” A program ezután röviden jellemzi az európai szövetségi állam megteremtéséhez vezető út szakaszait: közös valuta-és konjunktúrapolitika, közös jegybank, regionális struktúrapolitika, majd közös külkereskedelmi politika megvalósítása, amely elvezet a politikai integrációhoz. A program hangsúlyozza, hogy növelni kell a közösségi szervek hatáskörét, és az Európa Parlamentbe közvetlen választás útján kell delegálni a képviselőket. A Mannheimi Program hasonlóképpen kiemeli a német —francia együttműködés jelentőségét, majd kijelenti: „az Egyesült Nyugat-Európa megteremtése elengedhetetlen feltétele annak, hogy tagországai hosszú távon is érvényesíthessék jogos igényeiket a világhatalmakkal, az olaj- és nyersanyagtermelő országokkal és a fejlődő országok blokkjával szemben, a világpolitikai helyzet által alakított feltételeknek megfelelően. Ugyanakkor az Egyesült Európa példa lenne a világ számára, hogy a szabad jogállam rendszerének keretében együtt élhetnek különböző történelmi múltú, különböző nyelvű és kultúrájú népek, és nehézségeiket közösen megoldhatják.” A program szembeállítja egész Nyugat-Európa szociális és a fegyverkezésre szolgáló kiadásait. Megállapítja, hogy a nyugat-európai országok nagy gondot fordítottak belső elosztási rendszerük megváltoztatására és belpolitikai szükségleteire, „de szociális és társadalmi politikájuk gyümölcsei külpolitikai és biztonsági érdekeink elhanyagolása miatt veszélyben forognak”. Az egység kialakításának sorrendjét a program felcseréli. Már nem az 1971-es programban felsorolt gazdasági intézkedéseket, hanem a politikai integráció megteremtését tekinti az első lépésnek, bár, mint ismeretes, az ott felsoroltak nem valósultak meg. A program most így fogalmaz: a nyugat-európai országok „a gazdaságpolitika és a védelmi politika terén már hosszabb ideje együttműködnek. Ez az együttműködés azonban mindeddig nem eredményezte az Európai Közösség gazdaságpolitikai és külpolitikai stratégiájának azonosságát. Ennek előfeltétele Európa politikai integrációja.” Az egységes Nyugat-Európa és ezen belül az NSZK feladatairól a program a következőket deklarálja: „Európa egységéhez az NSZK anyagi és szellemi téren egyaránt hoz72
