Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az NSZK ellenzéki pártjainak (CDU, CSU) külpolitikai nézetei és tervei
zájárul. Készek vagyunk arra, hogy Nyugat-Európa szabad társadalmi rendjének megtartásában, erősítésében és védelmében cselekvőén részt vegyünk és gazdasági erőnk egy részét erre fordítsuk.” „Jelen pillanatban a közös európai cselekvés legfontosabb feladata a dél-európai és a török helyzet alakulásából adódik. Politikánk célja az, hogy ezeket az országokat szorosabban bevonjuk az európai szövetségbe, és megfelelő fejlesztési tervek keretében betemessük Európa északi és déli része között a szociális és a gazdasági fejlettség vonatkozásában meglevő szakadékot. E cél megvalósítása érdekében az NSZK gazdasági lehetőségeit közvetlenül és az európai intézmények keretében is rendelkezésre kell bocsátani. Ezzel járulunk hozzá Európa stabilitásához mint az európai egység politikai cselekvőképességének előfeltételéhez. Az NSZK gazdasági hozzájárulása Európa politikai cselekvőképességének biztosításához elsőbbségben részesül más harmadik országokkal szemben, beleértve a keleti blokk országait is.” A program itt egyértelműen fogalmaz, nem úgy, mint az Európával foglalkozó rész utolsó kérdésével kapcsolatban (az ún. „társadalmi csoportok” bekapcsolása az integrációs folyamatba). A belpolitikai rész kifejti, hogy az NSZK szabad, demokratikus, nyílt és pluralista rendjének elengedhetetlen alkotó részei az autonóm társadalmi szövetségek és szervezetek. Ezek kifejezik a lakosság különböző csoportjainak érdekeit, egészséges ellensúlyt teremtenek a gazdasági hatalom összpontosulásával és az állammal szemben is. Az európai politikával foglalkozó fejezet ezzel kapcsolatban megállapítja: „a társadalmi csoportok együttműködése az Egyesült Európa szabad rendjének kialakításában éppoly elengedhetetlen, mint saját szabad társadalmi rendünkben. A mi politikánk teremti meg annak előfeltételét, hogy a társadalmi csoportok Európa egyesülésének folyamatában aktívan részt vehessenek.” Tekintettel arra, hogy a társadalmi szervezetek közül legdöntőbb szerepe az egyes országok szakszervezeteinek és a vállalkozók szövetségének van, nyilvánvaló: a CDU csak a tőkések fokozott bekapcsolásának elősegítésére gondolhat. E témához tartozik a multinacionális vállalatok problémája, amely az 1971-es programban nem szerepel. Az 1975-ös program is a belpolitikai részben, a szabad verseny biztosítása címszó alatt említi, hogy „a túlzott vállalati koncentráció veszélyezteti a szabadságot. . . európai szabadverseny-politikával kell biztosítani, hogy a piacgazdaság számára nélkülözhetetlen verseny a multinacionális vállalatok vonatkozásában is szavatolva legyen”. Nehezen képzelhető el, hogy az egyesült Nyugat-Európa megteremtésébe a CDU képes bevonni a hozzá közel álló „társadalmi csoportokat”, ha fellép ezek közül a legtekintélyesebb, a multinacionális tőke ellen. A Junge Union programja a belpolitikai részben, de hangsúlyozottabban foglalkozik a multinacionális vállalatok korlátozására vonatkozó javaslattal. Ez részben a Junge Union tagságának politikai álláspontját tükrözi, részben a fiatalság további megnyerését célozza. A CSU vitaalapja alapvető célkitűzésének tekinti „egy szabad, egyenjogú Németor75
