Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 1. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az NSZK ellenzéki pártjainak (CDU, CSU) külpolitikai nézetei és tervei

mannheimi kongresszuson vendégként tartott beszédében emiatt súlyos szemrehányásokat tett: „Igaza van annak, aki az egybeforrottság szükségességéről beszél, igaza van, aki közös harci szervezetről és közös harci szellemről beszél. De az összefogáshoz tartozik az is, hogy ne a szavazástól való tartózkodás legyen az egység egyetlen közös nevezője létfontosságú kérdésekben. Az összeforrottsághoz az is hozzátartozik, hogy kockázatos döntéseknél — és hol van jelentős döntés kockázat nélkül? — a CDU/CSU frakció fele ne igennel és a másik fele ne nemmel szavazzon. Aki vezetési igénnyel lép fel, annak szavahihetően kell bizonyítania, hogy a gyengeségi periódust átvészeltük.”2 (Az utolsó mondat Helmut Kohlnak, a CDU elnökének szólt.)

Sonthofeni beszédében Strauss a következőket mondta az üzemi beleszólási jog CDU-n belüli vitájáról:

„Ez is olyan téma, amely a gazdaság bizonytalanságának egyik okozója, anélkül hogy a munkavállalóknál jelentős plusz pontokat (értsd: szavazatokat) hozna. Az természetesen helytelen, ha azt mondjuk: mi a vállalati beleszólási jog ellen vagyunk. Viszont mindenkit óvni akarok a helytelen állásfoglalásoktól és nyilatkozatoktól. Barzel úr mondta — néhány napja jelent meg északnémet lapokban —, hogy a kormány javaslata ellen van, mert az túl kevés beleszólási jogot javasol. Szerinte a CDU/CSU több beleszólási jogot akar. Lehet persze keményebb telet akarni vagy hidegebb éjszakát, lehet azt mondani, hogy a kacsa lábai egyforma hosszúak, különösen a bal. Mindennek azonban semmi kifejező ereje nincs. Nekünk a helyes beleszólási jogot kell képviselnünk, amely a vállalat keretein belül mindkét partner érdekében a legmagasabb teljesítmények és hozamok elérését teszi lehetővé. Barzel további ötlete: a vállalatnak egy szociális szövetséggé (Sozialverband Unternehmen) kell válnia. Micsoda szellemi fertőző betegség ez! Egy vállalat soha nem lehet »szociális szövetség«. Akkor a kórház legyen a vietnami kérdés vagy a közel-keleti konfliktus igazságos rendezésének vitafóruma.”3 (A vállalatok szociális szövetséggé történő átalakítását nemcsak Barzel, hanem a Junge Union programja is javasolja.)

Az ellentétek 1975 novemberében élesen kirajzolódtak, ekkor hozták létre a választási harcot irányító csoportot („Kernmannschaft”), amely ellenzéki győzelem esetén egyben a kormány magját alkotná. A vezetői csoportban a CSU nagyobb szerepet kapott, mint a két párt közötti arány indokolná. Ez a tény is arra int, hogy az ellenzék külpolitikai programjainak áttekintésekor ne abból induljunk ki, hogy a vitás kérdésekben csak a CDU álláspontja érvényesülhet.

Az egyes nemzetközi kérdések vonatkozásában a CDU és a CSU vezetőinek, valamint a két párt tudományos intézeteinek állásfoglalásain kívül a következő dokumentumokat vizsgáljuk meg:

— A CDU 1971-ben, Düsseldorfban elfogadott programja. A továbbiakban: Düsseldorfi Program.

— A CDU elnöksége által kidolgozott programjavaslat, amelyet az 1975. júniusi mannheimi kongresszus küldöttei azzal a feltétellel fogadtak el, hogy az elhangzott hozzászólások alapján módosítani kell. A továbbiakban: Mannheimi Program.