Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az NSZK ellenzéki pártjainak (CDU, CSU) külpolitikai nézetei és tervei
A CDU és a CSU szervezetileg két párt; a CSU csak Bajorországban, a CDU az NSZK többi tartományaiban működik, de állandó jellegű választási blokkot képeznek. Az összefonódás — amely a CDU/CSU-jelölésben jut kifejezésre — nem jelenti a politikai nézetek teljes egységét. A CDU és a CSU tagjainak és választóinak összetétele rendkívül heterogén. A CDU munkásokat képviselő „Szociális Bizottságától” az „Elűzöttek Szervezete” CSU-n belüli, nyíltan revansista szövetségig a nyugatnémet társadalom valamennyi rétegének és osztályának biztosítani akarják a megfelelő szervezeti kereteket. Ennek logikus következménye, hogy a különféle rétegek és osztályok megnyeréséért felelős vezető csoportok — az országos és a tartományi vezetésben is — a párt politikai vonalát saját érdekeiknek megfelelően akarják alakítani. A nézetek egyetlen közös nevezője tulajdonképpen a hatalom visszaszerzésének szándéka, ez kényszeríti ki a kompromisszumot, amely a közös állásfoglalásokban tükröződik. Természetesen országos választások előtt csökkennek, utána fellángolnak az ellentétek. A CDU-n belül a Junge Union, a „Szociális Bizottság” és néhány vezető politikus — Leisler Kiep főpénztáros, Biedenkopf, a párt főtitkára, Barzel, a párt volt elnöke — kiegyensúlyozottabb politikát követnek, szemben állnak a CSU-val, illetve a CDU-n belül azokkal, akik teljes mértékben magukévá teszik Strauss kemény vonalát. Az ellentétek elsősorban a CDU-n belül jelentkeznek, a CSU látszólag egységesen áll a markáns és vitathatatlanul domináló Strauss mögött. Strausst mint bonni politikust egységesen támogatják a szövetségi parlament CSU-frakciójának tagjai, van azonban ellenzéke a bajor tartományi parlament CSU-képviselőinek körében. Ez a müncheni sajtóban is tükröződött, amikor felvetődött, hogy Strauss indul Goppel helyett tartományi miniszterelnök-jelöltként 1974-ben. Az ellentétek második jellegzetessége: a választóvonal nem a CDU/CSU között húzódik, hanem a CDU megközelítően egyharmada a CSU-t támogatja. Az ellentétek miatt már többször szó volt arról, hogy a két párt különválik; a CSU szervezeteket alapít az egész NSZK-ban,a CDU pedig Bajorországban. Ezeket a terveket általában Strauss mesterkedéseinek tekintették, mondván, hogy ezzel akar nyomást gyakorolni a CDU-ra. 1974—1975-ben az elképzelések konkrétabbá váltak és néhány előkészületi lépés is történt. Közvélemény-kutató intézeteket bíztak meg a különválás hatásának és a választási eredmények várható változásainak felmérésével, és ami lényegesebb: országszerte megalakultak a „F. J. Strauss baráti körök”. A különválásra, illetve a CSU országos párttá való szervezésére feltehetően csak akkor kerül sor, ha az ellenzék elveszti az 1976-os választásokat is. Az ellenzéken belüli ellentétek belpolitika és külpolitika vonatkozásában egyaránt jelentkeznek. A Spiegel közlése alapján ismeretes Strauss Sonthofenben elmondott beszéde, amelyben durván támadja a nézeteivel szemben álló CDU-vezetőket, a Junge Union és a „Szociális Bizottság” álláspontját, részben külpolitikai kérdésekben, részben a vállalati beleszólási jog vonatkozásában. Ismeretes az is, hogy a CDU/CSU frakció nem foglalt el közös álláspontot az NSZK és az NDK alapszerződése és az atomsorompó- szerződés ratifikálásának parlamenti vitájában és az EBK kérdésében sem. Strauss a 7°
