Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Rajcsányi Péter: A nemzetközi erőviszonyok értékelésének főbb elvi problémái
lentéteit, illetve a tőkés érdekek kielégítésének módszereit, magának a tőkés rendszernek az agresszív sajátosságait. A hatalomra való törekvés az imperialista külpolitika nyíltan hirdetett alapelve, Lenin szavaival: „a világuralom röviden kifejezve az imperialista politika tartalma”.17 Vagyis a hatalom a tőkésországok számára egyrészt eszköz más országok kizsákmányolásához, másrészt az imperializmus alakjában ölt testet. Mindebből azonban még nem következik, hogy a burzsoá értelemben vett hatalom a nemzetközi élet alapvető mozgatója és hogy a hatalomra törekvés a nemzetközi politika alapelve. Nemzetközi szinten nem valósult meg egyik osztály uralma sem a másik felett, így a „belpolitikai” értelemben vett hatalom nemzetközi szinten nem létezett, nem jött létre konkrét jellemzőkkel rendelkező monopolhelyzetben levő hatalom. Ugyanakkor — és ez a döntő — az osztályharcnak nemzetközi jellegéből adódóan célja a szocialista világforradalom, vagyis a munkásosztály világméretű győzelme a tőkésosztály felett, és e harc folyamatában a már megvalósult szocializmus, a bővülő szocialista világrendszer jelenik meg cselekvő politikai, gazdasági, ideológiai hatalomként. így két, jellegében és céljaiban egymástól teljesen eltérő hatalom van a nemzetközi színtéren és közöttük a nemzetközi osztályharc átfogó keretei között hatalmi harc folyik. Ez a harc azonban nem vezet a korábbiakban meghatározott, „belpolitikai” értelemben vett hatalomhoz, mert a szocialista világforradalom győzelmével érthetően a hatalom mind nemzeti, mind nemzetközi szinten egészen misképpen vetődik fel, nincs értelme a korábbi fogalom kiterjesztésének. A társadalmi fejlődés menetében kialakult hatalom (pontosabban hatalmak) alapja tehát nem pszichológiai kapcsolat. Alapját olyan objektív tényezők képezik, melyeket erőknek nevezünk. Az erő általános értelmezése során két alapvető kérdést kell tisztázni. Mi az erő alapvető funkciója és milyen más kiegészítő funkciói lehetségesek? Hogyan nyilvánul meg az erő? erő alapvetően esetkörként funkcionál. így a fogalomnak ezen az általános szintjén az erő minden olyan eszközt magában foglal, amely a kitűzött célok eléréséhez igénybe vehető. Mivel pedig a célok konkrét helyzettől és történelmi aktualitástól (időtől) függően változhatnak, az erő is hely és idő függvénye. Néhány egyszerű példával alá lehet támasztani. Nem lehet erőnek tekinteni például az atomfegyvert a második világháború előtt, mert egyszerűen még nem alkották meg. Vagy lehet-e erőnek tekinteni a tudományos képzettségű szakemberek számát mindaddig, amíg alkalmazásukat az objektív társadalmi fejlődés meg nem követeli? Úgyszintén lehet-e erőnek tekinteni a harmadik világ valamely országában az üzembe helyezett számítógépek számát, vagy helyette inkább mondjuk a mezőgazdasági termelés növekedésének mértékét kellene figyelembe venni? Az erőnek történelmi aktualitástól való függését jól mutatja napjaink egyik izgalmas kérdése, illetve annak leegyszerűsített megfogalmazása: az olaj alkalmazása politikai fegyverként. Az olajat meglehetősen régóta és egyre növekvő mértékben használják nyersanyagként különböző területeken. Mivel a természeti adottságok eltérőek, egyes országok — elsősorban Nyugat-Európa országai, Japán, néhány más fejlődő ország, kisebb mértékben az USA — importra szorultak, melyet nagymértékben a Közel-Keletről fedeztek. Mivel az importot főként nagy külföldi monopóliumok bonyolították le, az olaj mint erő a termelő országok kizsákmányolásának egyik eszközeként funkcionált. Az exportkorlátozások meghirdetésével az arab országok az olajat politikai erőként kívánták felhasználni, hogy az USA-t rákényszerítsék Izrael támogatásának megszüntetésére, és elősegítsék az igazságos békét a Közel-Keleten. Fejlődésében tekintve az olajfelhasználás körülményeit, legáltalánosabb szinten a világgazdasági és nemzetközi politikai viszonyokat, világosan kitűnik, hogy a jelenlegi válság a tőkés rendszer gazdasági és politikai folyamatai közötti kiéleződött ellentmondás közvetlen eredménye. A tőkés világgazdaságban korábban kialakult munkamegosztás ugyanis nem felel meg a nemzetközi erő-
