Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Rajcsányi Péter: A nemzetközi erőviszonyok értékelésének főbb elvi problémái
viszonyok által meghatározott általános politikai feltételeknek, ezért a munkamegosztás struktúrájának átalakítására irányuló törekvések megerősödtek. Ilyen körülmények között az olajtermelő arab országok céljaikat részben elérték, ám az erő történelmi függéséből és objektív eszköz jellegéből adódóan az olajáremelést, illetve az exportkorlátozásokat a monopóliumok is fel tudták használni — profitjuk növelésére — az USA is, kereskedelmi deficitjének csökkentésére, az EGK-val és Japánnal szembeni pozíciójának erősítésére, ugyanakkor kedvező helyzetet teremtett a Szovjetunió számára is, mert emelte olajforrásainak „értékét” a tőkésországok szemében. Látható tehát, hogy ugyanaz a tényező különböző körülmények között más és más célokra használható fel, sőt azonos történelmi körülmények között is megvan a lehetősége annak, hogy alkalmazói más és más célok érdekében használják fel. Számolni kell tehát az erő alkalmazásának „haszon- élvezőivel”, így különösen fontos napjainkban, hogy a szocialista országok, az antiim- perialista erők felismerjék, a reális erők alkalmazásának mely formája a legmegfelelőbb. A másik alapvető kérdésre az a válasz, hogy az erő kizárólag kölcsönhatásban nyilvánul meg, vagyis úgy, hogy valaki valakivel szemben valamely tekintetben (az erő tárgyában) erősebb vagy gyengébb. Önmagában, absztrakt erőről vagy abszolút erőről nincs értelme beszélni. Az erő mindig csak valamilyen viszonyban, összefüggésben jelenik meg. Ez a kölcsönhatás szükségszerűen társadalmi-politikai természetű, s ezzel eljutottunk az erő fogalmának általános szintjétől a különös szintjéhez. Ezen a szinten a leglényegesebb, hogy a történelmi-politikai jellegű kölcsönhatásban létező erő és alkalmazása osztálytermészetű, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy az erőt úgy tekintjük, mint olyan eszközt, amelyet az egyik osztály vagy képviselője használ a másik osztállyal vagy képviselőjével szemben. (Minthogy a két fél kapcsolata, tevékenysége erőn vagy erőkön alapul, az erő közvetlen alkalmazása, „használata” gyakran nem jelentkezik láthatóan a felszínen.) Ela az erő osztálytermészete, akárcsak maga az erő, alkalmazásában, vagyis a kölcsönhatásban érvényesül, akkor világos, hogy nincs ellentmondás az erő objektív jellege és osztálytermészete között. Az erő osztálytermészetének döntő jelentősége — mint azt D. Tomasevszkij kimutatja — összefügg a munkásosztály megjelenésével és mindenekelőtt az első szocialista állam létrejöttével 1917 októberében.18 Ezt tükrözi az is, hogy a nemzetközi erőviszonyok rendszerének alapvető minőségi elemei éppen a forradalmi világfolyamat fő erői, a szocialista világrendszer, a tőkésországok munkás- osztálya és a nemzeti felszabadító mozgalom. Az erőnek osztálytermészetéből adódóan van egy olyan sajátsága, hogy bizonyos erőket a történelmi haladás érdekében — vagy azzal szemben — csak az egyik, illetve csak a másik osztály használhat fel. Ilyen mindenekelőtt a marxista—leninista ideológia, amely csak a munkásosztály és képviselői alkalmazásában lép ki a nemzetközi színtérre és jelenik meg erőként. Hasonlóan, de ellentétes előjellel érvényes ez a nemzetközi feszültség fokozásának számos olyan eszközére, mint például a háborús uszító propaganda, a nacionalizmus, a háborús felforgató tevékenység. Vagyis, bár az erő-fogalom a legáltalánosabb szintjén a célok elérésére szolgáló különféle eszközöket foglal magában, a különös szintjén jelentkező osztálytermészete kizárja ennek vagy annak az erőnek bizonyos osztályok és államaik által történő alkalmazhatóságát. Ez nem csupán annyit jelent, hogy ilyen esetben valamely erő alkalmazása célszerűtlen, hanem annál többet: alkalmazása vagy nem alkalmazása ugyanis az illető osztálytermészetéből, politikájának egészéből, nem pedig taktikai megfontolásokból következik, míg valamely erő alkalmazásának célszerűsége vagy célszerűtlensége a fenti kereteken belül csak az adott helyzet függvénye. Az erő tehát meghatározott társadalmi-gazdasági fogalom, a társadalmi mozgás megvalósulásának objektív, csak kölcsönhatásban funkcionáló eszköze, melynek tartalma és funkciója elválaszthatatlan történeti jellegétől és alkalmazásának, kölcsönhatásban való létezésének osztálytermészetétől. 64
