Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Rajcsányi Péter: A nemzetközi erőviszonyok értékelésének főbb elvi problémái
Az így értelmezett hatalom Áron szerint eredetileg és alapvetően nem végső cél, hanem az erővel együtt a külpolitika eszköze; ám elkülönülten is megjelenik, és a dicsőséggel és biztonsággal együtt állami céllá válik. Ennek okát Áron abban látja, hogy bármely közösség, amely erőforrásait biztonsága érdekében maximalizálja, egyúttal maximalizálja azokat az erőket is, amelyekkel más közösségekre hat. Vagyis a biztonság és a hatalom-erő között elválaszthatatlan kölcsönhatás van, és ha a biztonság egy állam végső céljaként áll előttünk, annak megteremtéséhez megfelelő erőviszonyokat kell kialakítani. A „megfelelő” erő azonban a fenti kölcsönkapcsolat miatt mindig valamilyen „optimális” nagyságú erő, amelynél több már veszélyezteti az állam biztonságát, mert a korábbi szövetségeseket a semlegesség irányába, a semlegeseket az ellenkező táborba taszítja. Jóllehet valamely politikai egység csak akkor érezné magát biztonságban, ha nem volna egyetlen ellenfele sem (ami világuralmi törekvésekhez vezetne), a biztonságra és erőre (illetve még dicsőségre) való együttes törekvés kölcsönhatásai Áron szerint kizárják annak lehetőségét, hogy bármilyen politikai egység koflátlan hatalmat követeljen magának. így a hatalom, illetve a hatalmi koncepció nem szolgálhatja ugyanazt a funkciót a nemzetközi politika vizsgálatában, mint az érték vagy a haszon, illetve az értékelmélet a közgazdaságtanban. E megszorításokon túl azonban Áron végül is azt állítja, hogy a nemzetközi politika alapvetően a fentiek szerint értelmezett hatalmi politika, melyben az erő a hatalom, biztonság és dicsőség elérésének eszköze. Áronnak a biztonság és a hatalom-erő közötti kapcsolatról kifejtett nézetét követi, illetve fejleszti tovább M. R. Singer,10 amikor azt állítja, hogy a hatalom legalább olyan — ha nem nagyobb — mértékben nyugszik azon a képességen, hogy vonzást gyakoroljon, mint azon a képességén, hogy kényszerítsen. Ezért szerinte a hatalom éppen akkor a leggyengébb, amikor erőszakot alkalmaz, és csak akkor növeli hatékonyságát, amikor ezt más, „vonzó” eszközökkel helyettesíti. K. J. Holsti szerint11 a hatalom nem más, mint mások befolyásolásának folyamata; az a kölcsönhatás, amelynek során másokat befolyásolni lehet (vagy nem lehet). A hatalomnak számos aspektusa van: a hatalom eszköz valamely cél eléréséhez; a hatalom magában foglalja azoknak a fizikai vagy szellemi képességeknek az alapját, amelyeket a cselekvő mobilizál erőfeszítései során; a hatalom kölcsönviszony; a hatalom folyamat; a hatalom mennyiségileg is számba vehető, mivel elmondható, hogy A-nak nagyobb a hatalma mint B-nek, ha a kettőt összevetjük. Holsti szerint a nemzetközi politikában a hatalomnak három fő aspektusa érvényesül: — a hatalom mint mások befolyásolásának folyamata; — az e tevékenységben felhasznált képességek (eszközök); — a cselekvésre adott válaszok. így bár a hatalom valamennyi politikai kapcsolatnak része, a nemzetközi politikában csakis mint folyamat vehető számításba: hogyan befolyásolhatja valamely állam a saját érdekében egy másik állam viselkedését. Ezért a nemzetközi politika tanulmányozásának a középpontját a befolyásolás tevékenységének vizsgálata képezi, amelyet egyszerre tekinthetünk folyamatnak, kölcsönviszonynak, valamely cél elérése eszközének és meny- nyiségileg meghatározottnak. Az elemzésben így különbséget kell tenni a befolyásolás tevékenysége, alapja, eszközei, valamint a tevékenységre adott válasz között. „A hatalmi koncepciónak ez a megfogalmazása azonban — írja Holsti — nem használható a nemzetközi kapcsolatok tanulmányozásának valamennyi vonatkozásában... Nem tud számot adni olyan kérdésekről, mint a nemzeti célok meghatározása, vagy a kormány döntéshozatali folyamatai. . A hatalom, bárhogy is definiálják, különösen alkalmatlannak tűnik eszközként olyan nagymértékben integrált nemzetközi közösségek kapcsolatainak elemzésében, mint amilyen Skandináviában vagy Észak-Amerikában létezik. .. Végül is a hatalmi koncepció nem lehet a nemzetközi kapcsolatok elméletének magja.”12 6i
