Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Palánkai Tibor: Nagy-Britannia az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás után
politikai (a konzervatívok által 1974 elején bevezetett háromnapos munkahét) és politikai tényezők is szerepet játszottak, amelyek közül különösen az „újratárgyalásokkal” kapcsolatos bizonytalanságot kell kiemelni, ami ismét a tőkés társaságok beruházásainak a visszatartására vezetett. A brit gazdasági bajok kiéleződésének másik szimptómája ezekben az években az inflációfelgyorsulása volt. Az 1959 és 1972 közötti időszakban a fogyasztói árak növekedésének indexe a hét vezető fejlett tőkésországban 3,3%-ot, Nagy-Britanniában 3,8%-ot tett ki. 1972-ről 1973-ra az infláció rátája Nagy-Britanniában 8,6%-ra szökött fel, s 1974-re majdnem ismét megkétszereződött. Ebből a szempontból az NSZK volt a legkedvezőbb helyzetben, ahol a fogyasztói árak 1974-ben csak 7,4%-kal emelkedtek, az infláció üteme Olaszországban 19%, Franciaországban pedig 14% volt. Az infláció következtében tehát a brit áruk versenyképessége főként a német árukkal szemben romlott.6 A világinflációnak ugyan alapvetően a Közös Piacon kívül eső okai voltak, a gyors brit infláció mégis hozzájárult a brit tagsággal kapcsolatos viták éleződéséhez, az EGK- hoz való viszony válságának egyik fontos tényezőjévé vált. Különösen ami az élelmiszer- árakat illeti, hiszen azok emelkedése jórészt közvetlenül a közös piaci tagságból származott. A brit gazdaság bajai a fizetési mérleg deficitjének gyors növekedésében is megmutatkoztak. Az 1971. évi több mint 1 milliárd font aktívum 1972-re minimálisra zsugorodott. 1973-ra pedig 1,1 milliárd font deficitbe fordult. 1974-re a brit fizetési mérleg folyó deficitje már csaknem 3,8 milliárd fontos rekordot produkált, aminek fő tényezője a kereskedelmi mér- leg ugyancsak rekord magasságú hiánya volt. A brit import többlete az exporttal szemben az 1972-es alig 0,7 milliárd fontról 1973-ra 2,3 milliárd fontra, 1974-re pedig közel 5.3 milliárd fontra nőtt.’ A brit fizetési mérleg eltorzulásának egyik fő tényezője az olajárak jelentős emelkedése volt. 1974-ben a brit kereskedelmi mérleg 5,3 milliárd dolláros hiányából több mint 3.4 milliárd font az olaj és olajtermékek importtöbbletére jutott. 1974-ben a megnövekedett olajárakkal kapcsolatos többletkiadások mintegy 2 milliárd font terhet jelentettek 1973-hoz viszonyítva. A fizetésimérleg-hiány 1973 után jelentős mértékben közvetlenül is összefüggött Nagy-Britannia közös piaci tagságával. Az olajárak emelkedése mellett a katasztrofális deficit másik fő tényezője 1973—1974-re Nagy-Britannia közös piaci kereskedelme egyensúlyának nagyarányú romlása volt. Nagy-Britannia kereskedelme az EGK-országokkal („nyolcak”) 1972-ben mintegy 580 millió font sterling deficitet mutatott. A közös piaci tagság első évében a hiány 1140 millió fontot, 1974-ben pedig 2020 millió fontot tett ki. A brit kereskedelmi mérleg deficitjében az EGK-mérleghiány a korábbi évek 40—50%-ával szemben 1974-re 70%- ra emelkedett. 1975 első félévében az EGK-val folytatott kereskedelmi deficit meghaladta az 1070 millió fontot, vagyis továbbra is az 1974-es szinten maradt. Ugyanakkor a brit kereskedelmi mérleg egészét tekintve — az olajtermékek kivételével — az 1974 első félévi 950 millió fontos hiány 1975 első félévére 175 millió font többletre változott.8 Nagy-Britannia közös piaci kereskedelmimérleg-hiányának növekedése mintegy kétharmad részben a mezőgazdasági termékek importjának a növekedéséből származott. Nagy- Britannia összes mezőgazdasági importja 1972 és 1974 között 2,4 milliárd fontról 3,8 milliárd fontra emelkedett, a termékcsoporton belül a kereskedelmi deficit pedig 1,7 milliárd fontról 2,7 milliárd fontra nőtt. Mivel az import volumene ezalatt lényegében csökkent, az importnövekmény teljes egészében az áremelkedésekből származott. Az 1 milliárd fontnyi deficitnövekményből mintegy 800 millió fontot az EGK-val folytatott mezőgazdasági kereskedelem rovására lehet írni. 1972 és 1974 között a brit élelmiszer-kereskedelem deficitje az EGK-val ugyanis mintegy 500 millió fontról 1,3 milliárd 5°
