Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 1. szám - Palánkai Tibor: Nagy-Britannia az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás után

A következmények A csatlakozási szerződések életbelépésével Nagy-Britannia 1973. január 1-től az Európai Gazdasági Közösség tagjává vált. A szigetország teljes jogú tagságot kapott, az EGK integrációs rendszeréhez való alkalmazkodásra pedig 1977 végéig ötéves átmeneti idő­szakot állapítottak meg. Elemzésünk idejéig a belépés óta három év telt el, Nagy-Britannia alig jutott túl az egyébként is rövidre szabott átmeneti időszak felén. Ez természetesen eleve rendkívül bizonytalanná teszi minden következtetésünket, hiszen az eddig eltelt idő aligha elegendő az alapvető és hosszú távú hatások és tendenciák kimu­tatásához. Ilyen körülmények között csak azt tűzhetjük ki célul, hogy nyomon kövessük a brit közös piaci tagság első éveinek legfontosabb eseményeit, a brit gazdasági fejlődés problémáit, és megpróbáljuk megmagyarázni a legfontosabb fejleményeket és jelenségeket. Mindenekelőtt tény, hogy Nagy-Britannia a kö^os piaci tagság első éveiben súlyos gazda­sági és politikai válságba került. Gazdasági vonatkozásban előre kell bocsátani, hogy ez nem elsősorban az ország közös piaci tagságából következett, hanem fő okai lényegében az 1973 végétől kibontakozó általános világgazdasági helyzetre vezethetők vissza. A re­cesszió, az infláció és a fizetésimérleg-problémák természetesen meghatározták Nagy- Britannia Közös Piacon belüli helyzetét, s a brit gazdasági bajok súlyosbodásában az EGK több vonatkozásban is szerepet játszott. A brit gazdaság az 1968-as fellendülést követően 1972 utolsó negyedéig lényegében stagnált, a bruttó nemzeti termék növekedési üteme az évi 1—2% körül mozgott. A hosszan tartó stagnálásban a brit szerkezeti gyengeségek (a korszerűsítés lassú volta, a versenyképesség romlása, fizetésimérleg- és fontválságok) súlyosbodása fejeződött ki, de része volt benne a közös piaci belépéssel és tárgyalásokkal kapcsolatos bizonytalan­ságnak is. A nagy brit monopóliumok olyan körülmények között, amikor a közös piaci tagságra való felkészülés éppen a korszerűsítési erőfeszítéseik fokozását igényelte volna, visszatartották beruházásaikat a bizonytalan profitkilátások miatt. 1972 végén a brit gaz­daság a viszonylag erőteljes fellendülés állapotába került, amelyre nyilván hatott a belé­péssel kapcsolatos tárgyalások és törvényhozási processzus lezárása is. Az 1972-es brit fellendülés azonban egybeesett az általános világgazdasági konjunktúrával, s mindenkép­pen ez utóbbinak volt döntő szerepe benne. 1972-ről l973-ra a brit bruttó nemzeti ter­mék növekedése megközelítette a 6%-ot, a feldolgozó ipari termelés növekedési üteme pedig több mint 8% volt. A fellendülés azonban tiszavirágéletűnek bizonyult, 1973 második felében megtorpant, s 1974 első negyedében közel 4%-kal visszaesett. Ezután ismét stagnálás köszöntött be, 1974 első negyede és 1975 első negyede között a bruttó nemzeti termék lényegében azonos szinten maradt, 1975 második felében pedig ismét csaknem 3%-kai csökkent. A beruházások alakulása hasonló tendenciákat mutatott, a feldolgozó ipari termelés pedig 1975 közepére az 1972-es színvonal alá esett vissza. A visszaeséssel, illetve a stagnálással párhuzamosan erőteljesen fokozó­dott a munkanélküliség, a korábbi két év félmilliós színvonalával szemben 1975 végén meghaladta az egymillió főt.4 Az 1973 vége utáni visszaesés, illetve a növekedés lelassulása a fejlett tőkésországok többségét súlyosan érintette. 1974-ben Nagy-Britannián kívül mérsékelt visszaesésre került sor az Egyesült Államokban és Japánban is, az NSZK pedig csak 1%-os bruttó nemzetitermék-növekedést ért el. Az 1973-as 6,3%-os bruttó nemzetitermék-növekedés- sel szemben az OECD-országok 1974-ben csak 0,25%-kal emelték bruttó nemzeti ter­méküket, s a kibővült EGK növekedési üteme 1973-ról 1974-re 5,5%-ról 2,5%-ra csök­kent.6 Mint az adatokból kitűnik, a műszakilag és strukturálisan gyenge brit gazdaságot a válságproblémák súlyosabban érintették, mint versenytársait. A válságban gazdaság­49

Next

/
Thumbnails
Contents