Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Palánkai Tibor: Nagy-Britannia az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás után
'Zösségi kapcsolatok változatlanságának elsődleges jelentőséget tulajdonított. Elvetette az EGK-val kapcsolatos szupranacionalista terveket is, amelyekben a brit világhatalom és világpolitikai manőverezés korlátját látta. Nagy-Britannia ezért végül is ldvülmaradt az EGK megalapításához vezető tárgyalásokon, sőt az EGK létrehozása után azzal szemben ellenséges magatartásra helyezkedett. Lényegében az EGK ellensúlyozását szolgálta az 1960-ban Nagy-Britannia vezetésével megalakított Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) is. Alig néhány hónap alatt Nagy-Britanniának a nyugat-európai integrációhoz való viszonyában fontos változások következtek be. A brit konzervatív kormány nyugateurópai politikájában radikális átértékelést hajtott végre, s 1961-ben már az EGK-hoz való csatlakozás kérelmével állt elő. A brit orientációváltásnak több tényezője volt. A brit közös piaci közeledésben különös jelentőségük volt azoknak a politikai és gazdasági erőviszony-változásoknak, amelyek a tőkés világrendszeren és Nyugat-Euró- pán belül következtek be, mégpedig Nagy-Britannia rovására. Nagy-Britannia a háború után egyre inkább háttérbe szorult a nemzetközi politikában és a világgazdaságban. Az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején ez a folyamat a brit gyarmatbirodalom szétesésével különösképpen felgyorsult. A birodalom összeomlásával nemcsak az angol világpolitikai elsőség tűnt el végérvényesen, hanem az európai nagyhatalmi státus alapzata is megrendült. Ezzel egyidőben viszont az Európai Gazdasági Közösség keretében új dinamikus gazdasági és politikai tömörülés kezdett kialakulni. A birodalom mint világhatalmi háttér helyébe a brit monopoltőke valami újat keresett, s ezt az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozásban vélte megtalálni. Az 1960-as évek elején Nagy-Britannia még elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy az EGK-n belül vezető szerepre aspiráljon, s remélje, hogy Nyugat-Európa olyan alapvető befolyási övezetté válhat a számára, amelyre támaszkodva eredményesebben fordulhat szembe a nemzeti felszabadító mozgalmakkal és az amerikai hegemóniával. A második világháború után a krónikus gazdasági problémákkal küzdő Nagy-Britanniára (lassú növekedés, fizetésimérleg- és pénzügyi problémák, infláció stb.) az EGK viszonylag stabil és dinamikus gazdasági fejlődése is erős vonzást gyakorolt. Nagy-Britanniának az EGK-hoz való közeledésében objektív gazdasági folyamatok is szerepet játszottak. A termelőerők fejlődési követelményeivel szoros kölcsönhatásban a második világháború után Nyugat-Európa a kibontakozó nemzetközi gazdasági integráció egyik fő övezetévé vált, amelynek legfontosabb jellemzője a regionális nemzetközi munkamegosztás jelentős mértékű kiszélesedése és elmélyülése volt. Ez megmutatkozott a nyugat-európai országok egymás közötti külkereskedelmének nagyarányú növekedésében, és nem utolsósorban a közvetlen termelési kapcsolatok, főként az ipari kooperáció kiszélesedésében. Különösen az utóbbi fontosságát kell kiemelni, hiszen a fokozódó termelési specializáció és kooperáció, a szoros vállalati összefonódás a tőketulajdon és a termelés szférájában az integráció alapvető csatornái. A második világháború után a regionális nyugat-európai munkamegosztásban Nagy-Britannia is növekvő mértékben vett részt, gazdasági kapcsolatait egyre inkább a kontinensen levő partnerei irányában rendezte át. A brit gazdaság, ha mérsékeltebben is, mint néhány más partnere, már közvetlenül a háború után bekapcsolódott a nyugateurópai gazdasági integráció reálfolyamataiba. A fenti tendenciák a brit külgazdasági kapcsolatok irányában és szerkezetében egyaránt jól kirajzolódtak. Korábban, különösen a második világháború alatt, Nagy-Britannia fő külkereskedelmi partnerei a birodalom országai voltak. A gyarmatbirodalom felbomlásával és Nagy-Britannia világgazdasági és nemzetközi politikai háttérbe szorulásával a szigetország azonban fokozatos orientációváltásra kényszerült. A háború után a brit export főként a fejlett tőkésországok piacaira tevődött át, ezen belül is elsősorban a 44
