Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 1. szám - Palánkai Tibor: Nagy-Britannia az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás után

PALÁNKAI TIBOR

Nagy-Britannia az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás után

Nagy-Britannia nemzetközi szerepe hosszú időn át a churchilli „hármas körben” mozgott, melynek szférái a birodalom, az Egyesült Államokkal fenntartott „speciális viszony” és Nyugat-Európa voltak. A brit világhatalmi státus alapját a birodalom katonai és politikai ellenőrzése és jelentős gazdasági és stratégiai potenciálja alkotta. A rivalizálás ellenére a két angolszász nagyhatalom világuralmi törekvései a XX. század folyamán nagyrészt kiegészítették egymást, terjeszkedésükben és világpolitikai befolyásuk fenntartásában a brit és az amerikai monopoltőke között sajátos munkamegosztás és szövetség alakult ki. Ezen az alapon Nagy-Britannia Európában is nagyhatalmi szerepre törekedett; az Európán belüli imperialista ellentétek kihasználásával, mind gazdaságilag, mind politikailag hagyományosan jelentős befolyást és ellenőrzést gyakorolt.

A második világháború után Nagy-Britannia a nyugat-európai integrációs elképzeléseket kezdettől fogva támogatta. A brit monopoltőke európai politikájának fő célkitűzéseit a háború után legátfogóbban Churchill 1946. márciusi fultoni és szeptemberi zürichi beszéde körvonalazta, amely a hidegháború szellemében felfrissített tőkés „Európai Egyesült Államok” eszméjének az újrafogalmazását is jelentette. Churchill természetesen a nyugat-európai országok angol vezetés alatt álló egységének megteremtését értette ezen, amihez a háború alatt kialakult erőviszonyok kedvező lehetőségeket ígérte. Az angol monopoltőke az egyesült Nyugat-Európának mint világpolitikai harmadik erőnek, Nagy-Britanniával az élen, azt a szerepet szánta, hogy ellensúlyozza és szorítsa vissza a szocializmust, s úgy vélte, ez a Nyugat-Európa sikeresen szállhat szembe az amerikai hegemóniával is. Nagy-Britannia remélte, hogy közös erővel jobban megvédheti a fenyegetett helyzetben levő gyarmatbirodalmat, és európai vezető szerepe révén kordában tarthatja a német versenytársat is. A brit monopoltőke elképzeléseit és törekvéseit lényegében az 1945 és 1951 között kormányzó Munkáspárt vezetése is magáévá tette, a munkáspárti kormány ebben az időszakban döntő szerepet játszott olyan szervezetek létrehozásában, mint a brüsszeli egyezmény vagy az Észak-atlanti Szövetség.

Nagy-Britannia lényegében ugyanezekről az alapokról közelítette meg az 1950-es évek közepén az Európai Gazdasági Közösség megalakításával kapcsolatos erőfeszítéseket is. A brit monopoltőke csak a nyugat-európai szabadkereskedelmi övezet gondolatát támogatta, s elutasította az EGK keretében tervezett vámuniót, valamint az integráció szorosabb formáit, amelyekben a szélesebb nemzetközi kapcsolatok és a brit befolyás fenntartásának akadályát látta. Az EGK-val szemben Nagy-Britannia a nemzetkö4}