Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Valki László: A gazdasági integráció mint az állami intézményrendszerek integrációja
Itt voltaképpen egy közkeletű felismerés nemzetközi síkon történő alkalmazásáról van szó. A belső államigazgatási munkamegosztás egyik fontos következménye, hogy az egyes speciális funkciók ellátására hivatott — pl. ágazati — szervek egy sajátos, öntörvényű folyamat eredményeként azonosulnak e speciális funkciókkal: az adott ágazat szerepét a többivel összevetve különösen jelentősnek tartják, érdekeit, megoldandó problémáit hamarabb felismerik és sajátjuknak tekintik, ezeket az érdekeket más ágazatokkal szemben megvédeni és biztosítani igyekeznek és így tovább. Természetesen ugyanez jelentkezik nemcsak ágazati, hanem területi vonatkozásban is. Az integrációs szervezetnek működése során az azonosulás mindkét típusát egyaránt hasznosítania kell. Mindez egyébként — véleményem szerint — nemcsak a liberalisták nézeteinek tarthatatlanságát bizonyítja, hanem a már meglevő integrációs szervezeteken belül a független, integrált bürokratikus apparátus továbbfejlesztése, hatáskörének kibővítése, szerepének növelése mellett is szól. Részben az elmondottakból is következik, hogy az integrált szerveket lényegében azonosítjuk az integrációs szervezet keretében létrejött központi szervekkel. Ezek integrált volta nem abban áll, hogy az addig nemzeti síkon tevékenykedő gazdasági irányító szervek egy nemzetközi organizációban „egyesültek” volna, hiszen ilyen — fizikai értelemben vett — folyamat nem mehet végbe. A nemzeti szervek alapjában véve továbbra is fennmaradtak, a központi szervek ezek mellett és nem helyettük jöttek létre. Az integráció ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a nemzeti gazdasági szervek bizonyos funkciói, hatáskörei, szervezeti és tevékenységi formái, valamint részben személyi állományuk integrálódtak egy új, magasabb rendű és nagyobb egységbe. Arról van szó, hogy a központi szervek létrehozásával fennmaradnak ugyan a nemzeti szervek, de — az integrációs folyamat által érintett gazdasági területeken — funkciójuk megváltozik: nem ők hivatottak többé az adott mak- roegység (állam) gazdaságpolitikájának és szabályozó mechanizmusainak autonóm módon történő megtervezésére és bevezetésére. Nincs többé hatáskörük arra, hogy végleges döntéseket hozzanak az ezzel összefüggő kérdésekben, csak a nemzeti álláspont megfogalmazására és képviseletére van joguk. (Változatlan marad viszont végrehajtó hatáskörük: a nemzetközi döntéseket továbbra is ők hajtják végre saját országaikban.) Megváltoznak a nemzeti szervek organizációs és tevékenységi formái is, annak megfelelően, ahogyan funkcióik és hatásköreik módosulnak. A személyi állomány tekintetében csak részleges integrációnak lehetünk tanúi, hiszen a nemzeti apparátusok összetételüket tekintve alapjában véve érintetlenek maradnak. Nem elhanyagolható viszont az a körülmény, hogy a központi apparátus tagjainak túlnyomó része — sőt, a magas szintű vezetés egésze — a tagállamok adminisztrációiból kerül ki. Ezeknek a személyeknek a feladata nem az, hogy a központi szervekben saját államaikat képviseljék, hanem hogy az integrált szervezetbe beilleszkedve, relatíve önállóan vegyenek részt a regionális döntési javaslatok kidolgozásában. Természetesen ez utóbbiak alól kivételt képeznek az utasított kormánymegbízottak, akik nem is válnak a központi apparátus integráns részévé, fő funkciójuk továbbra is a nemzeti adminisztrációkhoz köti őket. Az integrált szervek eredményes működéséhez azonban még valami szükséges: az adott térség gazdasági kommunikációs rendszereinek integrációja. Ennek szükségessége azért merül fel, mert az állami lét okozta elkülönültség nem csupán a munkamegosztásban, hanem a kommunikációs hálózat kialakulása tekintetében is megfigyelhető. A nemzeti állam kommunikációs rendszere centralizált módon, illetve országhatárok által behatá- roltan fejlődött. Ez azt jelentette, hogy a kommunikáció csak az állami szervek és a gazdasági élet egyes alanyai között, illetve az utóbbiak egymás közötti viszonylatában mutatott jelentős sűrűsödést. Ennek megfelelően formálódtak a kommunikációs csatornák is. Nemzetközi téren ugyanakkor a kommunikáció szórványosan, korlátozott módon alakult. A mikrogazdasági szférában létrejöttek ugyan a közvetlen nemzetközi összeköt40
