Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 1. szám - Valki László: A gazdasági integráció mint az állami intézményrendszerek integrációja

Itt voltaképpen egy közkeletű felismerés nemzetközi síkon történő alkalmazásáról van szó. A belső államigazgatási munkamegosztás egyik fontos következménye, hogy az egyes speciális funkciók ellátására hivatott — pl. ágazati — szervek egy sajátos, ön­törvényű folyamat eredményeként azonosulnak e speciális funkciókkal: az adott ágazat szerepét a többivel összevetve különösen jelentősnek tartják, érdekeit, megoldandó prob­lémáit hamarabb felismerik és sajátjuknak tekintik, ezeket az érdekeket más ágazatokkal szemben megvédeni és biztosítani igyekeznek és így tovább. Természetesen ugyanez je­lentkezik nemcsak ágazati, hanem területi vonatkozásban is. Az integrációs szervezetnek működése során az azonosulás mindkét típusát egyaránt hasznosítania kell. Mindez egyébként — véleményem szerint — nemcsak a liberalisták nézeteinek tart­hatatlanságát bizonyítja, hanem a már meglevő integrációs szervezeteken belül a függet­len, integrált bürokratikus apparátus továbbfejlesztése, hatáskörének kibővítése, szerepének nö­velése mellett is szól. Részben az elmondottakból is következik, hogy az integrált szerveket lényegében azo­nosítjuk az integrációs szervezet keretében létrejött központi szervekkel. Ezek integrált volta nem abban áll, hogy az addig nemzeti síkon tevékenykedő gazdasági irányító szervek egy nemzetközi organizációban „egyesültek” volna, hiszen ilyen — fizikai érte­lemben vett — folyamat nem mehet végbe. A nemzeti szervek alapjában véve továbbra is fennmaradtak, a központi szervek ezek mellett és nem helyettük jöttek létre. Az integ­ráció ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a nemzeti gazdasági szervek bizonyos funkciói, hatáskörei, szervezeti és tevékenységi formái, valamint részben személyi állományuk integrálódtak egy új, magasabb rendű és nagyobb egységbe. Arról van szó, hogy a központi szervek létrehozá­sával fennmaradnak ugyan a nemzeti szervek, de — az integrációs folyamat által érintett gazdasági területeken — funkciójuk megváltozik: nem ők hivatottak többé az adott mak- roegység (állam) gazdaságpolitikájának és szabályozó mechanizmusainak autonóm mó­don történő megtervezésére és bevezetésére. Nincs többé hatáskörük arra, hogy végleges döntéseket hozzanak az ezzel összefüggő kérdésekben, csak a nemzeti álláspont megfo­galmazására és képviseletére van joguk. (Változatlan marad viszont végrehajtó hatáskö­rük: a nemzetközi döntéseket továbbra is ők hajtják végre saját országaikban.) Megvál­toznak a nemzeti szervek organizációs és tevékenységi formái is, annak megfelelően, ahogyan funkcióik és hatásköreik módosulnak. A személyi állomány tekintetében csak részleges integrációnak lehetünk tanúi, hiszen a nemzeti apparátusok összetételüket tekintve alapjában véve érintetlenek maradnak. Nem elhanyagolható viszont az a körül­mény, hogy a központi apparátus tagjainak túlnyomó része — sőt, a magas szintű ve­zetés egésze — a tagállamok adminisztrációiból kerül ki. Ezeknek a személyeknek a feladata nem az, hogy a központi szervekben saját államaikat képviseljék, hanem hogy az integrált szervezetbe beilleszkedve, relatíve önállóan vegyenek részt a regionális dön­tési javaslatok kidolgozásában. Természetesen ez utóbbiak alól kivételt képeznek az uta­sított kormánymegbízottak, akik nem is válnak a központi apparátus integráns részévé, fő funkciójuk továbbra is a nemzeti adminisztrációkhoz köti őket. Az integrált szervek eredményes működéséhez azonban még valami szükséges: az adott térség gazdasági kommunikációs rendszereinek integrációja. Ennek szükségessége azért merül fel, mert az állami lét okozta elkülönültség nem csupán a munkamegosztásban, hanem a kommunikációs hálózat kialakulása tekintetében is megfigyelhető. A nemzeti állam kommunikációs rendszere centralizált módon, illetve országhatárok által behatá- roltan fejlődött. Ez azt jelentette, hogy a kommunikáció csak az állami szervek és a gaz­dasági élet egyes alanyai között, illetve az utóbbiak egymás közötti viszonylatában mu­tatott jelentős sűrűsödést. Ennek megfelelően formálódtak a kommunikációs csatornák is. Nemzetközi téren ugyanakkor a kommunikáció szórványosan, korlátozott módon alakult. A mikrogazdasági szférában létrejöttek ugyan a közvetlen nemzetközi összeköt­40

Next

/
Thumbnails
Contents