Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Valki László: A gazdasági integráció mint az állami intézményrendszerek integrációja
tetések, a mnkroszférában azonban az állam arra törekedett, hogy a kapcsolatok elsősorban egy szűk csatornán, a külügyi szerveken keresztül vagy legalábbis azok szoros felügyeletével szerveződjenek. Még a kooperációs típusú nemzetközi szervezeteknél is ügyelt az állam arra, hogy a kapcsolattartás a központi, valamint az állami szervek között hasonló módon történjen. Ez a helyzet azonban nem tartható fenn többé azután, hogy sor kerül a szabályozó mechanizmusok, a gazdaságpolitikák, valamint a döntéshozó szervek regionális integrációjára. Ilyenkor a kommunikációs rendszernek is regionálissá kell válnia. Folyamatos döntéshozatal esetében ugyanis már nem képzelhető el, hogy ne alakuljon ki közvetlen kommunikáció a nemzetközi szervek és a tagállamok egyes ágazati szervei, valamint az előbbiek és a gazdasági élet magánszereplői között. Lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a központi szervek e döntések előkészítése során közvetlenül informálódjanak az egyes országokban kialakult körülmények felől, továbbá, hogy a meghozott döntések áttétel nélkül érvényesüljenek minden egyes — állami és nem állami — alany vonatkozásában. Biztosítani kell másfelől azt is, hogy a vállalatok vagy szervezett érdekcsoportjaik közvetlenül érintkezésbe léphessenek a központi apparátussal érdekeik védelme, illetve a döntéshozatal befolyásolása céljából. A gazdasági kommunikációs rendszerek integrációja tehát azt jelenti, hogy a relatíve elkülönült nemzeti rendszereket magasabb szervezettségi szinten összekapcsolják, s közvetlen csatornákat hoznak létre a regionális szervek, valamint az adott térség többi szereplője között. Az integrált kommunikációs rendszerben a régió valamennyi alanya szabadon alakíthatja kapcsolatát egymással. 1 Vő. Palánkat Tibor: A tőkés nemzetközi gazdasági integráció főbb elméleti kérdései. In: Tanulmányok az integráció témaköréből. Budapest 1971. 53.1. A marxista felfogásról bővebben lásd Novak, Makszi- mova, Kamecki és Cjamaga előadásait az 1972-es moszkvai konferencián. In: Matyeriali mezsdunarod- novo szimpóziuma „Intyegracionnije processzi v szisztyeme szovremennovo kapitalizma”. Moszkva 1972. 2 Káplár József: Nemzetközi integráció és külkereskedelem. Közgazdasági Szemle, 1966.12. sz. 1421. 1. 3 Palánkat: i. m. 52—53. 1. 4 Uo. 6 Kozma Ferenc: A „két Európa” gazdasági kapcsolatai és a szocialista gazdasági együttműködés. Budapest 1970. 62.1. 6 Haas, Ernst B.: Beyond the Nation-State. Functionalism and International Organisation. Stanford 1964. 29.1. 7 Kaplan, Morton: Systems and Process in International Politics. New York 1957. 35. 1. 8 Ellenérveimet részletesen kifejtem Gazdasági és politikai integráció a tőkés világban c. tanulmányomban. Valóság, 1972. 1. sz. 9 A makrointegráció természetesen nemcsak a mikrointegráció, hanem általában a nemzetközi munka- megosztás szélesítése érdekében történik. 10 Kulcsár Kálmán: Az ember és társadalmi környezete. Budapest 1969. 213. 1. 11 A közgazdasági irodalom mást ért a „gazdasági intézmény” terminuson, mondanivalónk szempontjából azonban a fenti kategóriák látszanak a legalkalmasabbnak. 12 Kulcsár: i. m. 216. 1. 13 Balassa, Béla: The Theory of Economic Integration. Homewood, Illinois 1961. 2. 1. 14 Kiss Tibor: Nemzetközi munkamegosztás és Magyarország gazdasági növekedése. A nemzetközi munkamegosztás szerepe kisebb országok nyílt gazdaságában. Budapest 1969. 113. 1. 16 Palánkai Tibor: A nemzetközi gazdasági integráció marxista értelmezései. Külgazdaság, 1972. 8. és 9. sz. 590.1. 16 Más kérdés, hogy a tőkés integráció fejlődése nem éppen az előre megállapított menetrend szerint halad. 17 Sirjajev, J. Sz-: A szocialista integráció gazdasági mechanizmusa. Budapest 1975. 111. 1. 18 Idézi Palánkai Tibor: A tőkés integráció és vámunió elméletek. Valóság. 1973. 5. sz. 41
