Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Berényi Pál: Francia polgári Európa-kutatás és a külpolitika
BERÉNYIPÁL Francia polgári Európa-kutatás és a külpolitika Tekintettel a nemzetközi enyhülés tendenciájára és arra a jelentőségre, amelyre földrészünk tett szert az egész világ békéjének és biztonságának megőrzésében, a békés egymás mellett élés elmélyülésében és gyakorlati valóra váltásában, Európa kérdései napjainkban érthető módon a külpolitikai kutatás homlokterébe kerülnek kontinensünk valamennyi országában, köztük a szocialista országokban is. Az európai biztonság fenntartása, a kontinens országainak szilárd alapokra helyezett együttműködése a nemzetközi kapcsolatok egyik leglényegesebb problémája. Bizonyos értelemben új Európa van születőben: a tapasztalható változások a hidegháborútól a feszültség enyhülése, a fegyveres konfrontációtól a biztonság megszilárdulása és a széles körű együttműködés irányában történő fordulat jegyében mennek végbe. A szocialista országok külpolitikai akciói nyomán, amelyek a nemzetközi életben végbemenő változások tudományos elemzésén alapulnak, a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatait szabályozó szerződések egész rendszere jött létre. A nemzetközi erőviszonyok eltolódásának, az államok közötti politikai kapcsolatok jellege és szerkezete megváltozásának eredményeként olyan feltételek alakultak ki, amelyek között az imperializmus számára nem lehetséges többé a szocialista országoknak Európából való „száműzése”, sem pedig a szocialista közösség országainak ilyen céllal történő elszigetelése. Ha megvizsgáljuk azokat az okokat, amelyek a tőkés országokat rákényszerítették az európai realitások felismerésének útjára, a szocializmus megerősödése mellett meg kell említeni a kapitalizmus általános válságának legújabb szakaszát. A tőkés világ fejlődését végigkíséri az imperialisták egymás közötti ellentéteinek, valamint a tőkés országok belső társadalmi-gazdasági ellentmondásainak fokozódása. A gazdasági konjunktúra ingadozásai, a valutaválságok, az infláció és a munkanélküliség egyre jobban kiélezi a modern burzsoá társadalom konfliktusait, megkérdőjelezi a tőkés „Európa” létrehozására irányuló erőfeszítéseket. A proletariátus osztálymegmozdulásai, a demokratikus mozgalmak kiszélesedése, a kommunista pártok befolyásának növekedése bizonytalanságot 77
