Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Kiss J. László: Az első államközi megállapodástól a diplomáciai kapcsolatok felvételéig. A magyar-NSZK kapcsolatok egy évtizede (1963-1973)
számú kooperációs partnere, sőt a kooperációs szerződések számát illetően az NSZK partnerei sorában is Magyarország állt az első helyen. Az NSZK súlya a magyar külkereskedelemben változatlanul jelentős volt. A teljes magyar külkereskedelemben az NSZK 8%-os részarányával a Szovjetunió és az NDK után a harmadik helyet foglalta el, s a tőkés relációjú magyar külkereskedelemben változatlanul az első helyen állt. 4. A ,,kulturális” keleti politika: a magyar—nyugatnémet kulturális és tudományos kapcsolatok alakulása Az NSZK és a szocialista országok között végbemenő normalizálódási folyamat, a keleti szerződések megkötése, a nyugat-berlini négyoldalú megállapodás, a két német állam között létrejött alapszerződés új helyzetet teremtett az NSZK külpolitikájának „harmadik” dimenziójában, a kulturális külpolitika területén is. Az NSZK külpolitikájában bekövetkezett változás szükségessé tette a kulturális külpolitika reformját. Az NSZK kulturális külpolitikájának alapvető, stratégiai célja nem változott. A nyugati globálstratégia keretében megvalósuló munkamegosztásban az NSZK változatlanul az NDK és a kelet-európai szocialista országok irányában kifejtett fellazító tevékenység koordináló és kommunikációs központja maradt. Ennek ellenére, a globális enyhülési folyamat és a keleti politika jegyében a kulturális külpolitika módszerei, tartalmi vonatkozásai és taktikai elemei rugalmasabban és differenciáltabban idomultak a kialakult politikai realitásokhoz. Ezt a változást tükrözték a nyugatnémet kulturális külpolitika 1970 decemberében nyilvánosságra hozott irányelvei, melyek első ízben tettek kísérletet arra, hogy az NSZK hosszú távú külpolitikai érdekeinek megfelelően határozzák meg az NSZK kulturális külpolitikájának célját, valamint területi prioritásait. Bár az új koncepció a kulturális „kettős képviselet” szükségességét hangsúlyozta, arra is utalt, hogy a „közös vonásokat a történelemben és a kultúrában” elevenen kell tartani. Az irányelvek az NDK-val való kapcsolatokat kulturális területen a,,verseny”, távlatilag pedig — a harmadik országokkal történő — „együttműködés” kategóriáival jellemezte.27 A kulturális külpolitika új koncepciója az „expanzív” kultúrpolitikával szemben meghirdette a „kooperatív” kultúrpolitika jelszavát. Ez a koncepció a kulturális kapcsolatokban különösen nagy jelentőséget tulajdonított a viszonosság, a kölcsönösség elvének. A hagyományos polgári kultúra-fogalom helyett — amely elsősorban a művészetekre és a művelődésre koncentrált — az irányelvek olyan új kultúra-fogalmat vett alapul, amely a kulturális külpolitikában a kultúra, a tudomány-technika és a társadalompolitika elemeit is magában foglalta. Különösen nagy jelentősége volt annak, hogy ebben a koncepcióban a kulturális külpolitika koncepciója sajátos társadalompolitikai komponensekkel bővült. A társadalompolitikai szempontok hangsúlyozása a kulturális külpolitikában ugyanakkor nem sajátosan nyugatnémet elképzelés volt, hanem szorosan összefüggött a „társadalmak” közötti információk „szabad áramlásának”, a „külpolitika társadalmasításának” nyugati koncepciójával. 59
