Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Kiss J. László: Az első államközi megállapodástól a diplomáciai kapcsolatok felvételéig. A magyar-NSZK kapcsolatok egy évtizede (1963-1973)
A klasszikus kulturális külpolitikával szemben az irányelvek azt is célul tűzték ki, hogy a társadalompolitikai szempontok szerepének megfelelően az új kulturális külpolitika ne csupán az érintett ország értelmiségi rétegét vegye célba, hanem lehetőség szerint az egész társadalmat. Az NSZK és a szocialista országok közötti normalizálódási folyamat a magyar— nyugatnémet kulturális, valamint műszaki és tudományos kapcsolatok légkörét is kedvezően befolyásolta, jóllehet a két ország közötti problémák, kapcsolati formák lényegében a Brandt—Scheel-kormány idején sem változtak. Igen jelentős esemény volt 1971 tavaszán a dortmundi „Magyar hét” megszervezése; a frankfurti, kölni magyar filmhét; a dortmundi magyar sportkiállítás, a würzburgi képzőművészeti kiállítás stb. A viszonosság jegyében állt az 1971-ben Budapesten, Szegeden, Debrecenben megrendezett nyugatnémet, valamint a müncheni, frankfurti és stuttgarti magyar könyvkiállítás. A két ország közötti kulturális és tudományos kapcsolatokban az ösztöndíjak lényegileg változatlan súllyal szerepeltek. Egytől másfél éves időtartamra évente mintegy 70—80 ösztöndíjas utazott az NSZK-ba. Ha az ösztöndíjakhoz hozzászámítjuk a szakmai előadásokat, tanulmányutakat, magyar műszaki és gazdasági szakemberek rövidebb-hosszabb nyugat-németországi tartózkodását, úgy a két ország közötti kulturális és tudományos személyi csereforgalom sokkal számottevőbb volt. 1972-ben például 600 magyar műszaki és gazdasági szakember járt az NSZK-ban, míg ugyanebben az időben 300 nyugatnémet szakembert és tudóst láttak vendégül Magyar- országon. 5. A magyar—NSZK diplomáciai kapcsolatok felvétele 1972 második felében az NSZK és a szocialista országok közötti normalizálódási folyamat újabb szakaszához érkezett. A szovjet—NSZK és a lengyel—NSZK szerződések ratifikálása és a nyugat-berlini négyoldalú megállapodás életbe lépése után az érdeklődés homlokterében az NSZK és az NDK tárgyalásai, valamint a novemberi nyugatnémet parlamenti választások álltak. Közvetlenül a parlamenti választások előtt parafálták az NDK és az NSZK közötti alapszerződést, amely elhárította a Szövetségi Köztársaság és a szocialista országok közötti normalizálódási folyamat legfőbb akadályát. Az alapszerződésben a Brandt- kormány a Német Demokratikus Köztársaságot nemzetközi jogilag elismerte. A „német egységről” szóló levél — amelyet nyugatnémet részéről az alapszerződés aláírásakor hoztak nyilvánosságra — nem változtatott semmit azon, hogy az NSZK elismerte a két szuverén német állam létezésének tényét. Az alapszerződés parafálását követően az 1972. novemberi parlamenti választások bebizonyították, hogy a Brandt-kormány keleti politikája élvezi a nyugatnémet társadalom döntő részének támogatását. A választásokon — amelyek az összeurópai jelentőségű keleti politika jegyében állottak — a szociálliberális koalíció döntő sikert könyvelhetett el. Az 1969-ben elért 12 mandátummal szemben 1972-ben a Brandt—Scheel-kormány 48 mandátumnyi többségre tett szert a Bundestagban. 6o
