Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 3. szám - Kiss J. László: Az első államközi megállapodástól a diplomáciai kapcsolatok felvételéig. A magyar-NSZK kapcsolatok egy évtizede (1963-1973)

informális kapcsolatok előmozdítására, a kedvező anyagi lehetőségek biztosítására, valamint az NSZK-ban változatlanul meglevő kvalifikált szakemberhiány pótlására irányuló szándék éppúgy felismerhető volt, mint korábban. Az ösztöndíjaknak csaknem 50 százaléka volt társadalomtudományi, mintegy 20 százaléka természettudományi. Különösen kedvezőtlen volt magyar szempontból a műszaki tudományok viszonylag alacsony, 15—20 százalékos részaránya. Az NSZK által biztosított ösztöndíjak száma ugyanakkor a kapitalista országok ösztöndíj-volumenének csupán 10 százalékát tette ki. A hatvanas évek végén az NSZK költségére történt ösztöndíjas meghívások döntő többségben magyar jelölés alapján valósultak meg. Ennek ellenére számos esetben a kulturális és tudományos kapcsolatokban a nyugatnémet részről kezdeményezett magánkapcsolatoknak is nagy szerepe volt, az NSZK a szakmai programok szervezésében is súlyt helyezett arra, hogy kidomborítsa az NSZK és Nyugat-Berlin összetartozását, elmossa a Szövetségi Köztársaság és Nyugat-Berlin politikai státusa közötti különbséget.

Magyar szempontból kezdeményezések történtek regionális központú magyar kulturális rendezvények megszervezésére, így 1967-ben Schleswig-Holstein tartományban magyar napokra került sor. Alapvetően azonban a kisebb kulturális rendezvények domináltak. 1968-ban Essenben magyar művészeti kiállítás, Mainzban magyar könyvkiállítás, Frankfurt-am-Mainban és Gelsenkirchenben karikatúra- és tipográfiai kiállítás, 1969-ben Rothenburgban magyar művészeti kiállítás megrendezésére került sor. Nyugatnémet részről 1967-ben Budapesten fotókiállításokat rendeztek.

III. Az első magyar—NSZK miniszteri szintű találkozóktól a diplomáciai kapcsolatok felvételéig (1969—1973)

1. Fordulóponton a keleti politika: a Brandt—Scheel-kormány megalakulása

Az 1969. őszi nyugatnémet parlamenti választásokon az SPD először szerezte meg a szavazatoknak több mint negyven százalékát. Annak ellenére, hogy a legerősebb párt még mindig a CDU/CSU volt, mégis a szociáldemokraták és szabaddemokraták alakítottak kormányt. A szociálliberális koalíció létrejöttét számos tényező tette szükségessé. A nyugatnémet monopoltőke számára a szociáldemokrácia biztosította a legtöbb esélyt arra, hogy ,,a legkisebb áron” sikerre viszi a keleti politikát, és ezzel megvalósítja a CDU/CSU által is képviselt célkitűzést, nevezetesen az NSZK világpolitikai pozíciójának megalapozását. Az FDP részvétele a kormányban ugyanakkor elégséges garancia volt a monopoltőke számára az SPD társadalompolitikai reformjainak ellenőrzésére és szükségesnek tartott korrekciójára.

Willy Brandt kancellár 1969. október 28-i kormánynyilatkozata az új koalíció valóban realisztikus elképzeléseiről tanúskodott'. Brandt kijelentette: két német állam létezik, jóllehet hozzáfűzte, hogy a két német állam egymásnak nem számít „külföldnek”, és kapcsolataik „különleges jellegűek”. A kormánynyilatkozat kifejezésre juttatta, hogy az NSZK csatlakozni kíván az atomsorompó-egyezményhez, és kész a kelet-európai szocialista országokkal valamennyi nyitott kérdést megvitatni. A kormánynyilatkozat53